Országgyűlési napló - 2000. évi tavaszi ülésszak
2000. április 10 (131. szám) - Napirenden kívüli felszólalók: - ELNÖK (dr. Wekler Ferenc): - DR. TAKÁCS IMRE (MSZP):
1607 lépés, amely azt üzeni a világnak, Európának és azt üzeni Magyarországnak, a magyar közvéleménynek, hogy a magyar kormány nem azonosul azzal a felfogással demokratikus pártok és szélsőséges pártok viszonyáról, amit az Európai Unió demokratikus pártja i tekintenek magukénak. Annál is inkább figyelemre méltó ez a miniszterelnöki bejelentés, mert együtt járt egy miniszterelnöki kijelentéssel, amit Münchenben tett a miniszterelnök úr, aki azt állította ott egy előadásában, hogy Magyarországon nincsenek szé lsőséges erők, nincs szélsőjobb Magyarországon. Ez az állítás, amit a Külügyminisztérium politikai államtitkára fontosnak tartott korrigálni, miszerint csak jelentős szélsőjobb nincs Magyarországon, mégiscsak elhangzott Münchenben, és ez az állítás megint csak azt jelenti, hogy miközben az egész világ tudja, hogy van Magyarországon szélsőjobb, van Magyarországon szélsőséges párt az Országgyűlésben, egy olyan politikai irány, amelyről annak idején Antall József azt mondta, hogy New Yorktól Tokióig magyarázko dni kényszerül e miatt a politikai irány miatt, nos, a miniszterelnök úr azt állítja, hogy ilyen nincs Magyarországon. Ez a két állítás, a látogatásra vonatkozó bejelentés és a szélsőjobb nemlétezésére vonatkozó kijelentés nyilvánvalóan összefügg, és azt ü zeni a magyar társadalomnak, hogy azokat a határokat, amelyeket demokratikus politizálás és szélsőséges politizálás terén Európa egyértelműnek tekint, ezeket a jelenlegi magyar kormány élén álló politikus nem tekinti egyértelműnek, és hogy ebből a jövőre n ézve milyen következtetések adódnak, azt, remélem, nem fogjuk meglátni. Köszönöm szépen a figyelmet. (Dr. Kökény Mihály és dr.Takács Imre tapsol.) ELNÖK (dr. Wekler Ferenc) : Szintén napirend utáni felszólalásra jelentkezett Takács Imre képviselő úr, az MSZ P képviselője: "Minden ország támasza a tiszta erkölcs" címmel. Megadom a szót a Házszabály rendelkezései alapján ötperces időkeretben. DR. TAKÁCS IMRE (MSZP) : Tisztelt Elnök Úr! Képviselőtársaim! 1860. április 7én, 140 évvel ezelőtt elhunyt a legnagyobb magyar. Mielőtt méltatom életművét, engedjék meg, hogy az egyik legnagyobb Széchenyikutatóról, barátomról, Környei Attiláról szóljak, aki a közelmúltban hunyt el. Ő nemcsak ismerte Széchenyi életét, hanem szerénységével, alkotó munkásságával igyekezett kö vetni a legnagyobb magyar életútját. (21.50) Az elmúlt hat évben Széchenyi István születésnapján az Országgyűlés delegációjával együtt Bécsben, a Herrengasse 5ben Környei Attila is minden alkalommal koszorúzá ssal tisztelgett a legnagyobb magyar szülőházánál. Írásaimban, előadásaimban, országgyűlési felszólalásaimban már sokszor megemlékeztem Széchenyi István gondolatairól, szép tetteiről, azonban nem beszéltem még arról, hogy a legnagyobb magyar életének legfo ntosabb iránytűje a tiszta erkölcs volt. Úgy gondolom, hogy időszerű Széchenyi erkölcsi hitvallásáról szólni, mert a jelenben az etika térvesztésével sokszor az agresszió kerekedik felül a magyar társadalomban. Jó néhányszor megtapasztaljuk, hogy a szorgal ommal dolgozók számára nincs kellő anyagi gyarapodási lehetőség. Széchenyi a Hitel című művében hangsúlyozza, hogy "mindenki, aki tisztében becsületesen, s derekasan jár el, nyerje fáradozási díját." A legnagyobb magyar kifejti, hogy a haza valódi erejét a z biztosítja, ha az emberekben "a polgári erény tiszta vére, a tiszta erkölcs buzog". Csak az az erkölcsös hazafi, aki használni akar nemzetének. Széchenyi hangsúlyozza, hogy "fényleni soknak legfőbb célja, nem használni". Vajon a legnagyobb magyar ezen fo ntos megállapítása nem vonatkozike a magyar társadalomra is? Megszívlelendő az is, amit Széchenyi Néhány szó a lóverseny körül című írásában megfogalmazott: "A jövendőnek urai a férfiú nevet csak akkor érdemlik meg, ha erkölcsileg is tudnak lábaikon állni , s azokrul sem hatalom fénye, sem népkegynek csábja el nem ejtheti őket." Valóban, nekünk is a nemzet felemelkedését és nem a hatalom fényét kell szem előtt tartanunk.
