Országgyűlési napló - 2000. évi tavaszi ülésszak

2000. február 7 (116. szám) - Az ülés megnyitása - Napirenden kívüli felszólalók: - ELNÖK (dr. Áder János): - VARGA MIHÁLY pénzügyminisztériumi államtitkár:

17 esetünkben, amikor nem is ugyanazt mondjuk. Teljesen ellentétes módon ítéljük meg az 19949

8 közötti időszakot és a '98 után eltelt időszakot. 1994 és 98 között gazdaságpolitikai területen az volt a jellemző, hogy az egyensúly és a

növekedés dilemmáját próbálták meghaladni.

(Bauer Tamás: Sikerrel!) A '98 utáni kormány egy teljesen új gazdaságpo

litikát vezetett be. Ennek öt lényeges eleme van: Stabilizáltuk a növekedést: 1998ban 4,9 százalék, '99ben 4,3 százalék, 2000ben várhatóan

4,55 százalék között lesz a növekedés. Megteremtettük a pénzügyi egyensúlyt: 1999ben az államháztartás hiánya mi

nden előzetes

prognózissal szemben 4 százalék alatt, várhatóan 3,83,9 százalék között lesz. Tartósan csökken az infláció: 1998ban 14,3, '99ben 10, 2000ben várhatóan 6,5 százalék körül

fog ez a szám alakulni. Növekednek a munkahelyek: az elmúlt másfél e

sztendőben több mint százezer új munkahely

teremtődött ebben az országban. Szélesedik a családi támogatások rendszere. Hadd idézzem azokat a támogatásokat, amelyeket

ma a magyar állampolgárok igénybe tudnak venni, több mint 320 milliárd forint értékben: cs

aládi

pótlékra és iskoláztatási támogatásra 133 milliárd forintot, gyermekgondozási segélyre 28 milliárd

forintot, gyermekgondozási díjra 36 milliárd forintot, gyermeknevelési támogatásra 13 milliárd

forintot, rendszeres gyermekvédelmi támogatásra 36 milli

árd forintot, ellátások utáni

nyugdíjjárulékra 20 milliárd forintot és anyasági támogatásra 2,7 milliárd forintot költ ma a

költségvetés.

(Taps a Fidesz és a Kisgazdapárt soraiban.)

Ez tehát azt jelenti, hogy a gyermekes

családoknak több mint hétféle jogcí

me van arra, hogy támogatásokat tudjanak igénybe venni. (15.00) Ezzel szemben - és a frakcióvezető úr állításával szemben - mi úgy tapasztaltuk, hogy 1994 és '98

között nem ez volt a jellemző. Ellentétben a frakcióvezető úr állításával, hadd idézzem a Magy

ar Nemzeti Bank elnökének 1999. február 19i nyilatkozatát. Ő ezt mondta: "1997ben és '98ban enyhült a fiskális politika szigora, magyarul, elkezdték a

felelőtlen pénzosztogatást".

(Bauer Tamás: Naa!) Hogy ez mennyire így volt, hadd idézzek erre

számadat

okat: 1996ban az államháztartás hiánya 212 milliárd forint, '97ben 405 milliárd forint,

míg '98ban már 664 milliárd forint volt.

(Vancsik Zoltán: '99ben!) Ez a hiány azt jelentette, hogy

önök felelőtlen módon elkezdték szórni a támogatásokat.

(Kö

zbeszólás a Fidesz padsoraiból: Úgy

van! - Vancsik Zoltán: '99ben!) Ellentétben a frakcióvezető úr állításával és azzal az állításával, amely a múlt héten hangzott el a

parlamentben, miszerint '94 és '98 között egyfajta aranykor jellemezte a magyar gazdas

ág és

társadalom működését, mi arra emlékszünk, hogy csökkentették a reáljövedelmeket, 12 százalékkal

csökkentek a nyugdíjak értékei. Ezzel szemben a polgári kormány növelte a minimálbér összegét,

1998ban ez 19 500 forint volt, ma 25 500 forint - több min

t 28 százalékos növekedés , növeltük a

családi pótlék és más támogatások összegét, 176 százalékkal a két év tekintetében

(Vancsik Zoltán: A

családi pótlékot nem!)

, a szociálpolitikai támogatás mellett egy új otthonteremtési támogatásban

igénybe lehet venn

i ma már nemcsak új lakás építésére és vásárlására, hanem lakásbővítésre is

támogatást, és mindezek mellett úgy gondoljuk, hogy lehetőség van ezeknek a támogatásoknak a

bővítésére a következő években.

(Vancsik Zoltán: Így van!) Tisztában vagyunk azzal, hog

y ma eltér Magyarország külső és belső megítélése. A külföldi

bizalom töretlen, az itt lévő vállalkozások növelni kívánják befektetéseiket. De tudjuk azt, hogy ez az

ország egyelőre egyharmadkétharmad ország, a lakosság kétharmad része hónapról hónapra él

, és a

kormányprogram alapján azon dolgozunk, hogy ez megváltozzon. Befejezésül hadd emlékeztessem önt a kiskakas és a farkas meséjére. Bizonyára tudja a

frakcióvezető úr, hogy a kiskakas állandóan farkast kiáltott

(Vancsik Zoltán: Ki volt a kakas?)

, mire megjelent a barátja, a sündisznó, és igyekezett a veszélyt elhárítani.

(Kuncze Gábor: Az másik mese,