Országgyűlési napló - 2000. évi tavaszi ülésszak
2000. március 24 (130. szám) - A lakások és helyiségek bérletére, valamint az elidegenítésükre vonatkozó egyes szabályokról szóló 1993. évi LXXVIII. törvény módosításáról szóló törvényjavaslat általános vitája - DR. JUHAROS RÓBERT (Fidesz): - ELNÖK (dr. Szili Katalin): - DR. JUHAROS RÓBERT (Fidesz): - ELNÖK (dr. Szili Katalin): - DR. SZENTGYÖRGYVÖLGYI PÉTER (FKGP):
1477 településszerkezetre vonatkozik, amely voltaképpen eredetileg Trianonra vezethető vissza, amikor az ország kétharmada elveszett. A másik vonatkozása viszont az egészségtelen iparosításra vezethető vissza, amikor az volt a jelszó, hogy Magyarország az acél és a vas országa legyen. Még egy következő ilyen szempont, ami figyelembe vehető ennél az egészségtelen településszerkezetnél: a túlzott kollektivizálás, amely tízezreket, százezreket kényszerített arra, hogy otthagyják eredeti otthonukat, és nagyvárosba költözzenek. Olyan egészségtelen településszerkezet alakult ki Magyarországon, ame ly létrehozott egy vízfejet Budapesten; itt lakik az ország lakosságának majdnem 20 százaléka, és egyáltalán nagyvárosokban él az ország lakosságának 40 százaléka, a másik 20 százalék 19 megyeszékhelyen él. Ha tehát ezt a kérdést a társadalmi viszony szemp ontjából vizsgáljuk, akkor egyértelműen kijelenthetjük, hogy itt a nagyvárosok és főleg Budapest társadalmi viszonyát kívánjuk rendezni, mégpedig azért, mert ebben egy egészségtelen folyamat jött létre. Budapestet külön ki kell emelni ebből a szempontból, mert hisz mondtam, hogy az ország lakosságának 20 százaléka él Budapesten, a másik 20 százaléka pedig 19 megyeszékhelyen, de például a főváros XI., III. és IV. kerületei nagyobbak, mint, mondjuk, Győr vagy Nyíregyháza. Tehát a harmadiknegyedik legnagyobb városok problémáival küzdenek a budapesti kerületek, és ott igenis a lakáskérdés, a lakáshelyzet egészen más, mint egy vidéki kisvárosban vagy netán egy községben. Ez az egyik oldala ennek a kérdésnek. A másik: a régi terminológia szerint négyféle lakáshoz jutási lehetőséget ismertünk. Volt, aki sajátmaga megoldotta a lakásproblémáját. Volt aztán tanácsi elosztású OTPlakás, tanácsi elosztású szövetkezeti lakás, és volt tanácsi elosztású bérlakás. Ez volt talán a legtöbb, és ezért álltak hosszú sorokban évek ig az arra rászorulók. (10.50) Igaz, hogy azóta Magyarországon a népesedés megváltozott, sajnos csökkent, és ma már talán nemhogy több lakás van - a lakások száma szinte ugyanannyi , de a népesség csökkent. Tehát olyan sorban állá sok nincsenek, mégis változatlanul fennáll az igény ezekre a nem saját erőből és nem pénzért megszerezhető lakásokért, a szociális lakásokért. Hogy jöttek ezek létre? Amikor az önkormányzati törvény 107. §a az egész lakásvagyont vagy nagy részét - az inga tlankezelők kezelésében lévő vagyont - az önkormányzatok kezelésébe és tulajdonába adta, akkor az önkormányzatok meg kívántak ettől szabadulni. Akkor indult meg tömegével a lakások értékesítése. Ám még mindig maradt egy bizonyos lakásállomány, amire feltét lenül szüksége van az önkormányzatnak, mert hisz vannak minőségi cserék, az adott városban vagy fővárosi kerületben mégiscsak születnek gyerekek, ha nem is sokan. Tehát bizonyos igényeket ki kell elégíteni. Miből lehet kielégíteni? Ki lehetne elégíteni épü lő lakásokból, de lakások nem épülnek Magyarországon nagy számban. 1990ben például 30 százalékkal kevesebb épült, mint korábban, ennek is egyharmada a középmagyarországi régióban. Tehát mindenütt visszaesés van a lakásépítésekben, kivéve talán NyugatDun ántúlt, de az most vizsgálódási körünkön kívül esik, mivel főleg nagyvárosi, főleg budapesti kérdéssel foglalkozunk. Mindez azt mutatja, hogy igenis szükség van egy olyan lakásállományra, ami fölött főleg az önkormányzatok rendelkezhetnek. Változatlanul va nnak igénylések a szociális lakások iránt, és ott változatlanul vannak sorban állások. Most képzeljük egy ilyen sorban álló helyébe magunkat, aki másfél évig, két évig, öt évig vár egy szociális lakásra, a végén megürül egy ilyen szociális lakás, tehát egy önkormányzati rendelkezésben lévő bérlakás, már hozzájuthatna, de az önkormányzat azt kifesti, rendbe hozza. Már költözne is az a rászorult, de nem tud, mert időközben beköltöztek. Ilyen egyre több van, már szinte üzletszerűvé vált Budapesten, címeket ado gatnak egymásnak bizonyos körök ezeknek az üres lakásoknak az elfoglalására.
