Országgyűlési napló - 2000. évi tavaszi ülésszak
2000. február 8 (117. szám) - Az ülésnap megnyitása - Napirenden kívüli felszólalók: - ELNÖK (dr. Szili Katalin): - LENDVAI ILDIKÓ (MSZP):
147 Akkor, amikor szerződéses katonákról, szerződéses állományról beszélünk, tudni kell azt, hogy nagyságrendekkel el vagyunk maradva, tehát jelentős bértöbbletet jelentene a szerződéses állományra való áttérés. Önök ezeket a té nyeket elhallgatták az állampolgárok előtt, felelős politikai erő részéről egyik sem elfogadható, márpedig szeretném hinni, hogy az ön pártja felelősen politizál. Gyakran elhangzó vád ön és párttársai részéről, hogy a Honvédelmi Minisztérium számításai hib ásak, szándékosan növeljük a költségeket. Tudjae a képviselő úr, hogy a Magyar Honvédségben 1994 óta alkalmazunk nagyobb, szándékaink szerint egyre növekvő számban önkéntes katonát? Tudjae, hogy ez alatt az idő alatt egy szerződéses katona á tlagosan mindösszesen öthat hónapot szolgált a hadseregben? - kevesebbet, mint a kilenc hónapot szolgáló sorkatonák. Hol van hát az oly sokat emlegetett profizmus? Összesen 3900an vannak, még a 4300as keretet sem érik el. Tisztelt Országgyűlés! Az utóbb i napokban már harmadszor kerül terítékre egy olyan politikai kérdés, amelyben a kérdésfeltevők szava és aláírásgyűjtési akciója mögött nincsenek méltányolható és tényekkel alátámasztott érvek. Mi ez, ha nem felelőtlenség? A kormány felelősen kezdett hozz á a haderőreformhoz. Az elmúlt év közepén megkezdtük a haderő stratégiai felülvizsgálatát, az átvilágítás eredményei rövidesen a kormány, majd pedig az Országgyűlés illetékes bizottsága elé kerülnek, a honvédelmi bizottság elé is. Már most elmondhatom, rad ikális változások lesznek; radikálisak, mert több mint egy évtizede halmozódó problémákat kell megoldanunk, közöttük számtalan olyat, amely Mécs Imre képviselő úr honvédelmi bizottsági elnöki tevékenysége alatt jelent meg. A kormány az elmúlt év októberébe n határozatban hívta fel a honvédelmi minisztert, hogy többek között dolgozza ki a sor, tartalékos és szerződéses katonai szolgálat új modelljét, úgy, hogy a javasolt rendszer feleljen meg a törvényesség és a társadalmi igazságosság követelményeinek. Ez a munka folyik, és nagyon jó mederben. Azt, hogy az ország hadereje önkéntes vagy sorozott, nem csak politikai döntés határozza meg. Ahhoz, hogy egy ilyen döntés megszülessen, hosszas tanulmányozásra, szakmai vitákban érvelt álláspontokra és tele pénztárcár a van szükség. Gazdag nyugateurópai országok nem tudták eltörölni a sorkatonai szolgálat intézményét. Minden olyan kezdeményezés, amely ebben a kérdésben a polgárok érzelmeire játszik, a tényeket és következményeket mellőzi, veszélyes, mert biztonsági, vé delmi reflexeiket gyengíti, végső soron lerombolja. Ugye, nem ezt akarják? Köszönöm a figyelmüket. (Taps a kormánypártok soraiban.) ELNÖK (dr. Szili Katalin) : Köszönöm szépen, miniszter úr. Tisztelt Képviselőtársaim! Ugyancsak napirend előtti felszólalásra jelentkezett Lendvai Ildikó frakcióvezetőhelyettes asszony, a Magyar Szocialista Párt képviselőcsoportjából: "A közszolgálati médiumok törvényességi problémái" címmel. Képviselő asszony! LENDVAI ILDIKÓ (MSZP) : Tisztelt Elnök Asszony! Tisztelt Ház! A médi áról szeretnék szólni, de nem csak a médiáról. A történet sokkal inkább rólunk szól, a magyar parlamentről. Az Alkotmánybíróság a médiaügyben két döntést hozott. A Magyar Televízió kuratóriuma ügyében döntését kétféleképpen értelmeztük. Az egyik értelmezés az ellenzéké, és most már a velük egyetértő legfőbb ügyészé, a másik a kormánypártoké. Ez a vita egy testületet érintett. A másik döntést nem is vitatta senki. Ez kimondta: három testület, a Rádió, a Duna TV és az MTI esetében a parlament törvénytelenül j árt el, amikor az MDNPt és a KDNPt ellenzékinek minősítve, ellensúlyként újabb kormánypárti jelöltekkel duzzasztotta fel a testületeket. Mit tett ezután a törvénytisztelő magyar parlament törvénytisztelő többsége? Ötpercenként hivatkozott arra, amiről ak kor még úgy vélte, neki kedvező, és kisujját sem mozdította azért, ami csak rajta állt, a törvénytelennek ítélt kormánypárti többség felszámolásáért, három testületben.
