Országgyűlési napló - 2000. évi tavaszi ülésszak
2000. március 22 (128. szám) - Az ülésnap megnyitása - "Reform vagy retorika" című politikai vita - DR. HORVÁTH ZSOLT (Fidesz):
1336 DR. HORVÁTH ZSOLT (Fidesz) : Köszönöm a szót, elnök asszony. Miniszter Úr! Tisztelt Ház! A konszenzus jegyében hívtak bennünket a vitára, az volt a kérés, hogy ne a múltat hánytorgassuk. Engedjék meg, hogy most e nagyon rövid i dőben egyetlen témakörrel foglalkozzam: az egészségügy finanszírozásának az úgynevezett duális voltával, hogy ez mit is jelent. Annyit jelent egyszerűen lefordítva, hogy a működés költségeit - munkabért, fecskendőt, gyógyszert, áramdíjat, gázszámlát - az O rszágos Egészségbiztosítási Pénztár által fizetett összegből kell kigazdálkodni, és az épületnek a fenntartását, a nagy értékű eszközöket, azoknak a felújítását pedig a tulajdonosnak kell vállalnia; ez utóbbi gyakorlatilag az amortizációt jelenti. Tehát am ikor valaki ma azt mondja, hogy az egészségügyben nem megoldott az amortizáció kérdése, akkor nem azt mondja, hogy törvényileg nincs rendezve, hogy nem tudnánk, kinek a dolga, nem ezt mondja; azt mondja, hogy tudjuk, kinek a dolga, hiszen az önkormányzati törvény ezt rendezi, csak az, akinek a dolga, ezt nem teszi meg - és ez egy óriási különbség! Mi történik a valóságban? Az történik, tisztelettel, hogy a kórházaink és az intézményeink nagy részének a tulajdonosai az önkormányzatok, egy kisebb részének az állam a tulajdonosa, és van egy még kisebb szelet, amelynek részben egyházak, illetve bizonyos civil szervezetek a tulajdonosai. Itt az történik, hogy az önkormányzatok vagy meg tudnak felelni ennek a feladatuknak - mert a költségvetésükben erre lehetőség adódik , vagy nem tudnak megfelelni, és van egy pici része az önkormányzatoknak, amelyeknek lenne lehetősége, hogy megfeleljen, és mégsem felel meg. És itt nagy bajban vagyunk, mert sem az elődeink, sem mi nem tudtuk egyelőre kitalálni, hogy vajon mi az a megoldás, amivel ki lehet kényszeríteni ezekből az önkormányzatokból azt, hogy ne önként vállalt feladatokra költsék el a pénzüket, hanem arra a törvényben meghatározott, kötelező feladatukra költsenek, ami az egészségügyi ellátás fenntartását jelenti. De ebben a rendszerben van egy igazságtalanság is, mégpedig az, hogy ha megnézünk, mondjuk, egy városi kórházat, amely kórház a város betegeit ellátja, azt a város önkormányzatának a feladata fenntartani; de nem csak azokat a betegeket látja el, ellátja azok at is - egyébként nagyon helyesen , akik a környező településeken, egy igen széles vonzáskörzetben élnek, de azok a települések egy fillérrel nem járulnak hozzá ennek a kórháznak a fenntartásához, nincs ilyen törvényi kötelezettségük. Aztán vegyünk egy má sik példát: van egy megyei kórház, amely egy nagyvárosban van, történetesen, mondjuk, egy megyeszékhelyen, és egy fillért nem fizet a nagyváros a tízmilliárdosnál nagyobb költségvetéséből ennek a kórháznak a fenntartására, miközben ez a kórház akár százeze r lakosát is ellátja. Ez egy teljesen méltatlan, igazságtalan rendszer - nincs hova mutatni, elődeink hozták létre , meg kellene változtatni. Ezzel mindenki egyetért, legalábbis akivel eddig erről beszéltem, a kormány irányába is megfogalmazódott a Fideszfrakció részéről, nagyon helyesen, hogy a duális finanszírozást egy egylábú finanszírozássá kellene tennünk, és egy csatornán keresztül kellene eljuttatni - ehhez viszont módosítani kell alapvető törvényeket, úgymint az önkormányzati törvényt. Önök pontos an tudják, hogy ez egy kétharmados törvény, tehát én is csak a konszenzusra hívnám fel a figyelmet. Ez alapvető problémája ma a magyar egészségügy finanszírozásának, ehhez az önök segítsége kell, és ehhez nem az önök retorikai készségére van szükségünk, ha nem - kellő vita után - az önök megfelelő ujjára a megfelelő gombon, a megfelelő időben. Egyszer már tulajdonképpen voltunk ilyen helyzetben, és azóta ezt számon is kérik rajtunk, világos célmodellt kívánnak tőlünk. Az egészségügy átalakítására megfogalmaz tunk egy nagyon egyszerű és világos célmodellt: magántulajdonon alapuló, magánkézben lévő alapellátást szeretnénk; magántulajdonon alapuló, magánkézben lévő járóbetegszakellátást szeretnénk; és olyan kórházakat szeretnénk, amelyeket a tulajdonosai fenntar tanak egy egycsatornás finanszírozási rendszeren belül, amellyel megfelelő invesztíciós költségeket tudnak biztosítani. A háziorvosi praxisoknak az önálló orvosi tevékenységről szóló törvényjavaslat kapcsán megpróbáltuk a magánkézbe adását. Ennek egyetlene gy igazi korlátja volt, az a bizonyos
