Országgyűlési napló - 2000. évi tavaszi ülésszak
2000. március 22 (128. szám) - Az ülésnap megnyitása - "Reform vagy retorika" című politikai vita - ELNÖK (Gyimóthy Géza): - DR. HEGEDŰS MIHÁLY, az FKGP képviselőcsoportja részéről:
1315 kell változni a gazdasági, politikai környezetnek. A napi nyolc órát dolgozó, nyugodt munkahellyel b író, szép családi életet élő, anyagilag és lelkileg kiegyensúlyozott állampolgárok megbetegedése csökkenni, élettartama növekedni fog. Talán két fontosnak tartott fejezettel foglalkoznék részletesebben, a sürgősségi ellátással és a kapacitásszabályozással. Nem kívánok foglalkozni a munkaanyag azon részével, ami egyértelműen pozitív és jó, és ez van többségben. (10.20) Inkább a számomra talán vitásnak tartott részekkel foglalkoznék, mert a bérfejlesztés és a többi szakasz rendkívül gyönyörű lenne, ha megvaló sulna. A sürgősségi ellátás szervezése két modell szerint lehetséges. Az egyik modell a mentésügyre és a sürgősségi osztályokra épít. Ebben a modellben élesen elkülönül a sürgősségi ellátás és a tervezhető ellátás. A sürgősségi ellátás kétszintű. Az első t alálkozás zömmel a beteg és a mentőkre telepített ügyelet között jön létre. A mentők szükség esetén kiemelt, speciálisan felszerelt, szervezett kórházakba, sürgősségi osztályokra viszik, ahol a beteg definitív ellátást kap. A másik lehetséges megoldás a sü rgősségi ellátást az ellátórendszer teljes vertikumának részeként kezeli. Ebben az esetben nem különül el élesen a sürgősségi ellátás az ellátórendszertől. Az első találkozás egyaránt lehetséges az alapellátási ügyelettel és a mentőkkel, a kórházak pedig d ifferenciált feladatúak és felkészültségűek, a beteg pedig állapotától függően különböző szintekre kerül, de a betegutak szigorúan szabályozottak. Ez a szervezési modell erősen épít a progresszivitás elvére. Az önálló sürgősségi ellátás magas szintű ellátá st biztosít, igen magas költségek mellett. Sérti az egyenlőség elvét, hiszen a magas költségek miatt nem lehet egyformán lakosságközelivé tenni az ellátást. E forma fő problémája, hogy rontja a magyar egészségügy egyik nagy gondját, hogy a tevékenységek in dokolatlanul magas szinten oldódnak meg. Ez súlyosan sérti az szubszidiaritás és a finanszírozhatóság elvét. Ez a modell nem segíti a szerkezetváltást. Tovább növelheti a Magyarországon amúgy is egészségtelenül nagy kórházméretet, hiszen a kisméretű, költs éghatékony kórházak bezárását ígéri. A 15 perces megvalósulás esetén a rendkívül nagy beruházás ellenére is megoldatlan marad az a probléma, hogy az újraélesztés esélye csak 5 percen belüli realitás. Az integrált modell jobban illeszkedik az egészségpoliti ka alapelveihez. Előnyeit főleg abban az esetben lehet kiaknázni, ha a vertikális integrációt teljesnek tekintjük, és ezzel párhuzamosan a lakossági laikus szint javítását szorgalmazzuk. Az alapellátás és a mentés rendszerének részben párhuzamos fenntartás a a későbbiekben is indokolt. A mentők mint elsődleges ellátási szint csak abban az esetben tudják az elérhetőséget biztosítani, ha az esetkocsi megy ki minden problémás esethez. Ez mind fejlesztési, mind működtetési költségben irreális nagyságú lenne. Ezé rt kell meghagyni az alapellátási ügyelet rendszerét, de a városokban továbbra is segíteni kell az ügyelet és a mentés integrációját. A Független Kisgazdapárt - mint a vidék pártja - politikai és szakmai szempontból sem tudja támogatni a kisvárosi kórházak hátrányba szorítását, megszüntetését. A munkaanyag kapacitásszabályozással foglalkozó szakaszából kitűnik, hogy a kis kórházak bezárása elfogadott gondolat - ha jól értelmezem a munkaanyagot. A kötelező OEPfinanszírozásban részesülő, kijelölt körbe tarto zó kórházaknak rendelkezniük kell sürgősségi részleggel. Az elmúlt évben megjelent pályázat, amely a sürgősségi ellátóegységek létesítésének támogatására íródott, a részvétel feltételeként 400 ágynál nagyobb ágylétszámot írt ki. Magyarul: a sürgősségi oszt ályok léte feltétele az OEPfinanszírozásnak, de a kis és közepes kórházak nem részesülnek anyagi támogatásban a sürgősségi részlegük kialakításához. Ez a 400 ágynál kevesebbel rendelkező városi kórházak megszűnését jelentheti. Ez különösen sújtja a hátrán yos helyzetű régiók lakosságát. A statisztikai adatokból kiderül, hogy a vidék és a főváros, a nagyvárosok morbiditási, mortalitási mutatói között nagy különbség van a vidék kárára. Ez a hátrányos helyzetű megyékben, régiókban még nagyobb különbséget mutat . A rossz közlekedés, a távolság miatt, a rossz anyagi körülmények között élő vidéki állampolgár még nehezebben jut hozzá a kórházi ellátáshoz. Ez elfogadhatatlan
