Országgyűlési napló - 2000. évi tavaszi ülésszak
2000. február 7 (116. szám) - A Magyar Köztársaság Országgyűlésének Házszabályáról szóló 46/1994. (IX.30.) Ogy. határozat módosításáról szóló országgyűlési határozati javaslat általános vitája - ELNÖK (dr. Wekler Ferenc): - DR. POKOL BÉLA, az FKGP képviselőcsoportja részéről:
110 Hadd jelezzem itt Tóth Andrásnak, aki jelezte, hogy lényegében az Alkotmánybíróság nem normaalkotó szerv, nyilván akkor ez sem norma. Itt egy kicsit hadd vitatkozzam ezzel, tudniillik a normáknak két nagy faja van, az egyik az elv, a másik a szabály. Nyilvánvaló, hogy a normát ő a szabállyal azonosítja. Ez nem szabály, ez egy elv. Ellenben az elvek, főleg ha több van és össze lehet kombinálni, abból nagyon gazdag következményre lehet jutni, tehát az absztrakt normatív támpont is norma, csak úgy hívják, hogy elv. Az, amire ő gondol, tehát az az igazi norma, az a szabály, az nem vitás, az a pontos. Hadd térjek rögtön ki a Független Kisgazdapárt parlamenti frakciójának az álláspontjára. Tudniillik, megmondom őszintén, a Független Ki sgazdapárt parlamenti frakciója el tudná képzelni elvileg, hogy konkrétabb megfogalmazást is belefoglaljunk a Házszabályba, tehát valóban úgy, ahogy a normát a szabállyal azonosította Tóth András, és azt kérte számon, hogy az valóban nem szabály, ezek absz trakt elvek, tehát a Független Kisgazdapárt frakciója nagyon is el tudná képzelni és támogatná a konkrétabb megfogalmazást, hogy azért szabályok szintjén, pontossággal kerüljön be a Házszabályba a gyakoriság. Hadd jelezzem, azért az elmúlt hónapokban ez fö lmerült, a Független Kisgazdapárt megítélése szerint a kéthetenkénti ülésezés elvileg belefoglalható lenne. Ebben föl is merült - és azt hiszem, Tóth András jelezte kifejezetten a mai ülésen ezt , de a Független Kisgazdapárt is elvileg egy ilyen konkrét s zabály szintű, könnyebben számon kérhető és fixebb belefoglalást az ülésezés gyakoriságára elfogadna. De hadd jelezzem rögtön, hogy miért csak elvileg és nem gyakorlatilag, és egész végig erről nem esett szó. Én pedig azt hiszem, tulajdonképpen ez az egész vitánk egyik alapvető dolga, amely leállítja ezt a megoldást. Tudniillik, van itt egy ellenoldal az ellenzék oldaláról. Ez rögtön az első nap kialakult, amikor az új parlament összeült, tudniillik, hogy nem nyomták meg a gombot, és fél órát kellett szalad gálni, míg a száz nagykövet és a többi itt ült és tulajdonképpen kínos csönd után egy ember, két ember hiányzott. Tehát a szavazási bojkottra utalok, rögtön amivel kezdték, és azóta is többször előfordult. Lényegében kialakult a szavazási bojkott mint harc i fegyver, amit nagyon sűrűn bevetnek. És be tudják vetni, tudniillik arról van szó, hogy ennek a kormánynak nagyon kicsi a többsége. De mivel a parlament is a többségi kormányon alapszik, tulajdonképpen azt hiszem, hogy itt van egy egész sor olyan dolog, amit mi nem szoktunk említeni. Tudniillik, az elmúlt tíz évben a magyar parlament a többségi kormányzáson nyugszik, minden egyes megoldásunk ezen van, ellenben nem vitás, hogy a '8990es átmenet sajátossága, hogy rengeteg dolog kétharmados és ezért tulajd onképpen egy ideig hatpárti megállapodáson nyugodott, tulajdonképpen úgy lehet mondani, a konszenzus felé - tehát a többségtől jóval magasabb hozzájárulás kellett és rengeteg ilyen szokásjogi szabály jött létre. Íratlan szabálynak szokták nevezni, ami azon nyugodott, hogy valóban a '8990es átmenet, amely azt lehet mondani, hogy alapvetően szemben áll a többségi kormányzással. '94ben nem volt baj vele, mert 72 százaléknál nem bukott ki az a probléma. Tudniillik, rengeteg dolog tulajdonképpen a többségi ko rmányzást megsérti, tehát lényegét tekintve többségi kormányzás van, de rengeteg dolog, főleg íratlan szabály pedig a kétharmad felé - sőt, lehetne mondani, minden párt értsen egyet vele. Ellenben '98ban, másfél évvel ezelőtt létrejött az az állapot, hogy van egy olyan kormány, amelyiknek tényleg kis többsége van, és amelyik keményen, összeszorítva a fogát, többségére támaszkodva megpróbál kormányozni. Ezért a szavazási bojkott természetesen most jelent problémát, tudniillik amíg 265 vagy 270 képviselője v olt az előző kormánynak, ha nagyon sokan nem jöttek be, akkor meg lehetett csinálni a szavazási bojkottot. Most ezzel szemben lényegében, ha a kormánytagok kormányoznak, az Európai Tanács delegációja kinn van Strasbourgban, már lényegében 180 ember ül itt a kormányoldalon, és Vancsik Zoltán képviselő úr vezényletével akkor leáll az ellenzék. Ez az alapvető probléma és azt lehet mondani, hogy addig, amíg ez fönnáll és a kormányoldal, tudva azt, hogy a Házszabály tulajdonképpen nem ismeri a szavazási bojkotto t - ez olyan spontán, lényegében csak egyszerűen lehetőség nyílik rá. Nem vitás, hogy amíg nagy
