Országgyűlési napló - 1999. évi téli rendkívüli ülésszak
1999. december 21 (112. szám) - A kémiai biztonságról szóló törvényjavaslat általános vitája - ELNÖK (dr. Szili Katalin): - DR. LOTZ KÁROLY
98 Tisztelt Ház! Az előttünk fekvő törvényjavaslat a célkitűzései alapján az úgynevezett kerettörvények közé lenne sorolható. A feltételes módot itt nem véletlenül használtam. A 2. §ban összefoglalt számos kivétel, illetve a hozzájuk fűzött részletes indoklás, azt hiszem, joggal kelt kételyeket a figyelmes olvasóban az iránt, hogy valóban nem sérülte a törvényjavaslatnak az általános indoklásban hangsúlyozott ernyő jellege. Még a fogalommeghatározások gondos áttanu lmányozása után is ember legyen a talpán, aki világosan látja, hogy az előterjesztő az átfedő értelemben is használt "anyag", "készítmény", "termék" fogalmán mikor mit ért. Az előbbiekkel összefüggésben két kérdést tartok kiemelkedőnek. Az egyik a már emlí tett egységes fogalomrendszer megteremtése, a különböző fogalmak általános jelleggel, minden vonatkozó jogszabályra kiterjedően mérlegelt és összehangolt meghatározása. Enélkül az európai uniós jogharmonizáció, az egységes jogértelmezés és jogalkalmazás ne m valósítható meg. A különböző jellegű és mértékű veszélyeket magukban rejtő anyagoknál a gyártók, forgalmazók és felhasználók, az engedélyezésben eljáró hatóságok, az esetleges jogvitákban döntést hozó bíróságok majdani jogértelmezése már a fogalmak tiszt ázása során is várhatóan nagymértékben el fog térni egymástól. (11.00) A törvényjavaslat nagyvonalú megoldása például olyan meghatározást ad a veszélyes anyag fogalmaként, amely szerint "veszélyes anyag valamennyi, a 35. §, illetőleg a törvény hatálybalép éséig irányadó jogszabályok alapján veszélyesként osztályozott anyag". Igen ám, de ma Magyarországon többféle besorolási elv, szabály érvényesül. Így például az 1993. évi XCIII. munkavédelmi törvény maga ad fogalmat, az 1996. évi XXXI. tűzvédelmi törvény a belügyminiszternek, az 1999. évi LXXIV. katasztrófavédelmi törvény 51. §ának f) pontja a kormánynak, míg a tárgyi törvényjavaslat az egészségügyi miniszternek adja meg a felhatalmazást a fogalomalkotásra. A másik említésre méltó probléma, hogy a törvényj avaslat a közreműködő személyek, az emberi vonatkozások, a hozzáértés jelentőségét sem kezeli kellő súllyal, Magyarországon pedig a vegyi anyagokkal kapcsolatos problémák az elmúlt években szinte minden egyes esetben a dolgozók ismereteinek hiányosságai mi att keletkeztek. Ezért a veszélyes anyagokkal összefüggő tevékenységek egyik legfontosabb kérdése az azokat kezelők, működtetők felkészültsége. Ezen a területen a törvényjavaslat szerint működtetendő tárcaközi bizottság által kidolgozandó módszertan valóba n csak az első lépés lehet. Hasonlóképpen értékelendő, de inkább fogyasztóvédelmi törekvésnek minősíthető az oktatásnak a nemzeti alaptanterv keretébe való értelmes beillesztése. Ennek során lehet megoldani a vegyi anyagok és készítmények használatával öss zefüggő szokások és magatartásformák kialakítását, az általános műveltség részét alkotó nem szakmai ismeretek elsajátítását. Tisztelt Ház! Egyes fontosabb részletekre röviden áttérve célszerű és hasznos elemként értékelhető, hogy a törvényjavaslat szerint a veszélyes tulajdonságok meghatározására nemzetközileg elismert vizsgálatokat kell végezni, a tevékenység megkezdése előtt az emberi egészséget és környezetet károsító kockázatokról becslés készítendő, és az azonos célra alkalmas anyagú készítmények közül a kevésbé veszélyes változatot kell választani; nem megengedett méretű kockázat esetében pedig egyes veszélyes anyagok, készítmények alkalmazása, az azokkal végzett tevékenységek korlátozhatók vagy akár betilthatók. Ezzel szemben megfontolandónak tartom a törvényjavaslatban, hogy elegendőe miniszteri jogkörben meghatározott, egyes veszélyes anyagoknál pusztán nyilvántartani, regisztrálni és nyilvánosságra hozni a talajba, levegőbe, vizekbe kibocsátott károsanyagmennyiséget, és nem kellenee már itt megha tározott esetekben bizonyos szankciókat alkalmazni. Külön felhívnám az államtitkár asszony figyelmét is a 20. § (6) bekezdésére, amely sokak szerint valóban keveset és szankciókat gyakorlatilag egyáltalában nem tartalmaz a károsanyagmennyiséget illetően. Tudom, hogy itt felvetődnek nagyon súlyos szakmai és pénzügyi kérdések is, mint a
