Országgyűlési napló - 1999. évi téli rendkívüli ülésszak
1999. december 21 (112. szám) - Napirenden kívüli felszólalók: - ELNÖK (dr. Szili Katalin): - DR. CSÚCS LÁSZLÓ (FKGP):
76 kerülni, és nem Liebmann Katalinnak vagy a Kisgazdapártnak kell felróni, hanem az Országgyűlés Hivatalát kell arra megkérnünk, hogy a jövőben ilyen ne forduljon elő. Rosszallása jeléül Dávid Iboly a miniszter asszony a neki juttatott példányt egyébként az ügyet igen helyénvaló módon felvető Pető Ivánnak juttatta el néhány sor kíséretében, aki ezt köszönettel el is fogadta. Gondolom, hogy Pető Iván úr nagyon sok értékes gondolatot fog ebből a könyvbő l magáévá tenni. (Derültség.) Köszönöm szépen a figyelmüket. (Taps a kormánypártok és a MIÉP soraiban.) ELNÖK (dr. Szili Katalin) : Köszönöm szépen. Tisztelt Országgyűlés! Tisztelt Képviselőtársaim! Ugyancsak napirend előtti felszólalásra jelentkezett Csúcs László frakcióvezetőhelyettes úr, a Független Kisgazdapárt képviselőcsoportjából, "A társadalmi béke fenntartása" címmel. Frakcióvezetőhelyettes urat illeti a szó. DR. CSÚCS LÁSZLÓ (FKGP) : Elnök asszony, köszönöm a szót. Tisztelt Országgyűlés! Parlament i munkánkban immár mögöttünk tudva a '99es esztendő legjavát és az ezredforduló küszöbén állva úgy vélem, helyénvaló egy rövid összegzés. Túljutottunk értékmérő törvényalkotó munkánk meghatározó részén, és annak eredményeként, no meg az emberek nem csekél y áldozatvállalásának köszönhetően, országunk helyes irányba haladva, töretlenül fejlődik. Ma már jó esélyünk van arra, hogy a közelgő uniós csatlakozás a magyar érdekek megfelelő érvényesítésével válik zökkenőmentessé. Ahhoz persze, hogy megéljük a biztat ó jövőt, előbb a mát kell kezelnünk türelemmel, bölcsességgel, a megoldásra váró feladatainkkal együtt. Az előttünk tornyosuló feladatainkból annyit máris megelőlegezhetek, hogy a 2000. évi költségvetést ma délután elfogadjuk, legalábbis a kisgazdák biztos an ezt teszik koalíciós partnereikkel együtt. Ezzel a nem jelképes évzáró aktussal is igyekszünk hozzájárulni a pozitív országkép formálásához, aminek lényege a kiszámíthatóság, a stabilitás. Az adótörvények és a költségvetési javaslat során kibontakozott, helyenként szenvedélyes vitáink nem voltak hiábavalóak. Ez esetben kivételesen nem az agrár- és vidékfejlesztés bővülő forrásaira vagy a prioritásként kijelölt egyéb ágazatokra gondolok, hanem ennél többre; a lehetséges koncepciók ütköztetéséből végül is olyan törvényeket hoztunk, amelyek bizonyos pontokon ugyan kétségtelenül feszültségek hordozói, ellenben összességükben az egyetlen járható utat biztosítják, a még fenntartható folyamatos növekedést az egyensúly megőrzésével. Persze tudjuk azt is, hogy a b érből és fizetésből, a szerény nyugdíjból élők helyzete ezzel még alapvetően nem változik meg. Ők jellemzően amúgy sem a bűvös makrogazdasági mutatókat elemzik, sokkal inkább a napi megélhetés forintjait számolgatják. De ahhoz, hogy továbbléphessünk az éle tkörülmények és az élet minőségének érzékelhető javításában, erősítenünk kell a gazdasági növekedés alapjait. Ez viszont óhatatlanul szükségessé teszi a kényszerűen befagyasztott adórendszerünk átfogó felülvizsgálatát, és azzal együtt legalább a nagy elosz tórendszerek, benne az egészségügy és az önkormányzatok reform értékű megújítását. Ezt vállalnunk kell akkor is, ha az idő múlásával, a választások közeledtével folyamatosan fogyatkozni látszik a politikai elszánás a reformok vállalásához. Számvetésünk teh át az elvégzett munkánk értékelése mellett egyúttal a halaszthatatlan jövő évi feladataink kijelölését is célozza. És még egyet: Sokat hallani manapság, hogy Magyarország túljutott a rendszerváltoztatás megrázkódtatásán. Kiépült politikai intézményrendszer ünk ismeretében, valamint gazdasági és tulajdonviszonyaink módosulása okán ez így igaz. Szemléletünkben és a gyakorlat által még vissza nem igazolt, vagy legalábbis kellően vissza nem igazolt értékrendünkben azonban sok a bizonytalanság. Visszaköszön, mégp edig túlzottan is visszaköszön a közelmúlt hamis értékrendje. Ezért is kellene tisztázni múltunk kényes, homályos pontjait, azokat, amelyek ma még tisztázhatók, és amit a választópolgárok vélhető többsége tőlünk elvár.
