Országgyűlési napló - 1999. évi téli rendkívüli ülésszak
2000. február 4 (115. szám) - Napirenden kívüli felszólalók: - ELNÖK (dr. Áder János): - BAUER TAMÁS (SZDSZ):
413 Igen, azt jelenti. Köszönöm szépen. ELNÖK (dr. Áder János) : Tehát a képviselő ú r a mai napon elállt a felszólalási szándékától. Egy későbbi alkalommal lesz módja és lehetősége a napirend utáni felszólalását elmondani. Ebben az esetben megadom a szót Bauer Tamás képviselő úrnak, Szabad Demokraták Szövetsége. BAUER TAMÁS (SZDSZ) : Köszö nöm a szót, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! Tisztelt Képviselőtársaim! Tavaly októberben Ausztriában választások voltak. Új helyzet keletkezett. Új helyzetet teremtett mindenekelőtt az Osztrák Néppárt számára, amely ebből az új helyzetből azt a következte tést vonta le, hogy az Európaszerte megbélyegzett, a Liberális Internacionáléból kizárt Osztrák Szabadságpárttal lép politikai együttműködésre és koalícióra. Az európai uniós országok és az Európai Unió demokratikus politikai erői óva intették és óva inti k az Osztrák Néppártot ettől a politikai lépéstől. Azzal, ami Ausztriában történik, nekünk itt, a Magyar Országgyűlésben nem kell foglalkozni, nekem sem. Azzal azonban igen, hogy hogyan kezelik ezt a helyzetet a magyarországi politikai erők. Bánk Attila ké pviselő úr, a Független Kisgazdapárt frakcióvezetője egy nyilatkozatában kifogásolta azt, hogy a szabad demokraták ahhoz hasonló aggodalmakat hangoztatnak az ausztriai fejleményekkel kapcsolatban, mint NyugatEurópa demokratikus erői. (Révész Máriusz közbe szól.) (11.30) Bánk képviselő úr szerint Brüsszel nem Moszkva, és az osztrák választók politikai akaratát tiszteletben kell tartani. A Független Kisgazdapártnak szemlátomást nem okoz problémát, hogy a konzervatív pártok közé tartozó Osztrák Néppárt a széls őséges Osztrák Szabadságpárttal köt koalíciót, ebben én nem találok semmi meglepőt. (Folyamatos zaj.) Ami igazán fontos, az Orbán Viktor miniszterelnök úr szerda reggeli rádiónyilatkozata ugyanebben a kérdésben. A miniszterelnök úr szerda reggel a következ őket mondta: "Engem meglepett az Európai Uniónak ez az egységes és közös fellépése." Majd így folytatta: "Most tulajdonképpen az történik, hogy az Európai Unió bizonyos mezsgyéket jelöl ki. Ez nyilvánvalóan összeütközik most az osztrák polgárok akaratával. Mégiscsak 27 százaléka az osztrák polgároknak úgy döntött, hogy az Osztrák Szabadságpártra szavaz. Vane módja, vane lehetősége, szabade az Európai Uniónak vagy bárkinek a világon azt mondani, hogy nem érdekel bennünket, hogy az osztrák polgárok kire sz avaznak, mi meghúzzuk azt a határvonalat, amin belül kell elhelyezkedni azoknak a pártoknak, akik kormányt alakíthatnak, egyébként nem vagyunk hajlandók partnerként elfogadni egy egyébként teljesen tisztességes és szabad választás eredményeképpen létrejött kormányzatot." Orbán Viktor miniszterelnök úr jól látja: az Európai Unió valójában nem előírja azt, hogy ki alakíthat kormányt Ausztriában és ki nem. Az Európai Unió demokratikus erői annyit mondanak, hogy nem fogadnak el partnerként egy olyan kormányt, a melyben idegengyűlölettel, kisebbségellenességgel, gazdasági nacionalizmussal, populizmussal politizáló, a nácizmushoz való viszonyát lebegtető párt vesz részt. Mégis, noha ezt helyesen látja a miniszterelnök úr, ennek ellenére őt meglepte, hogy Európa dem okratikus politikai erői számára Jörg Haider pártja akkor sem szalonképes, ha 27 százalékot szerez a szabad választásokon. Mint ahogy nyilvánvalóan az is meglepi a patkó másik oldalán ülő pártokat, hogy a szabad demokraták számára Csurka István pártja akko r sem szalonképes, ha 5,5 százalékkal bejut a Magyar Országgyűlésbe. Azt kell mondanunk, tisztelt képviselőtársaink, hogy noha a külügyminiszter úr újra meg újra arról beszél, hogy mi egy értékközösséghez kívánunk csatlakozni az Európai Unióba való belépés sel, a jelenlegi kormánypártok számos vezetője, köztük a miniszterelnök számára meglepetést okoz, ha
