Országgyűlési napló - 1999. évi téli rendkívüli ülésszak
2000. február 1 (114. szám) - Dr. Nemcsók János (MSZP) - a miniszterelnökhöz - "Elég a tudománynak a szóbeli támogatás?" címmel
328 javításá t is jelentette volna. Ennek ellenére az elmúlt két évben folyamatos áremelkedéssel találkoztunk, amely az árszínvonal jelentős emelkedését idézte elő, elsősorban azoknál a termékeknél, amelyek a megélhetéshez nélkülözhetetlenek. Tehát az alapvető szükségl eti cikkekről van szó, mint az élelmiszerek, a lakásfenntartási költségek, a tankönyvek, a gyógyszerárak növekedése és olyan termékek, amelyek a megélhetés szempontjából alapvetőek. 1990 és 1999 között az élelmiszerek ára több mint hétszeresére, az energia szektor szolgáltatásainak az ára több mint nyolcszorosára emelkedett. Ebből a szempontból tehát, ha a családok helyzetét tekintem, rosszabbodás következett be, hiszen a magyar népességnek mintegy kétharmada él továbbra is a létminimum szintjén és ez alatt, és az átlagkeresetnek - amely 42 ezer forint volt 1999ben - mintegy 90 százalékát költik élelmiszerekre és a lakásfenntartás költségeire. Különösen súlyos a nyugdíjasok helyzete, hiszen a 3 millió nyugdíjasnak mintegy fele a szegénység szintjén él, és az átlagnyugdíj a minimális megélhetést sem biztosítja. Ugyanakkor a bevásárlóközpontok, a multinacionális külföldi cégek termékei 2530 százalékkal magasabb áron kerülnek piacra, mint amennyit valójában megérnek, és semmiféle árellenőrzés nem történik, nem elegendő a fogyasztóvédelem. Ezért kérdezem, hogy mit tesz a kormányzat azért, hogy a folyamatos áremelkedést a fogyasztási cikkek esetében vissza tudja szorítani, és milyen árellenőrzést foganatosít. Köszönöm szépen. (Taps a MIÉP soraiban.) ELNÖK (Gyimóth y Géza) : Köszönöm. A kérdésre Varga Mihály államtitkár úr válaszol. VARGA MIHÁLY pénzügyminisztériumi államtitkár : Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Ház! Tisztelt Képviselő Asszony! Szeretnék önnel néhány kérdésben vitatkozni. Egyrészt visszakerestem: a kormányprogramban olyan szabályozás, hogy visszaállítunk valamilyen árellenőrzést vagy adminisztratív árszabályozást, nem szerepelt. Erre a kormány semmiféle módon nem is tett ígéretet. Úgy gondoljuk, hogy az árszintemelkedés visszafogását a versenypiacon kell elérni; nem adminisztratív eszközökkel, hanem a vállalkozások ösztönzésével, a kínálat bővítésével lehet igazából árcsökkentést elérni. Egy pont szerepelt a kormányprogramban, ami azt tartalmazta, hogy a hatósági áras körben az áremeléseket viszont sz igorú kontroll alá kell venni. Ezt a kormány egyelőre meg is tartja. A másik, ön által föltett kérdésben, hogy a nagy bevásárlóközpontok elterjedése árfelhajtó hatású - én ennek épp az ellenkezőjét tapasztalom. (Dr. Gidai Erzsébet: Tévedés!) Több szempontb ól kifogásolható ezeknek a terjedése, hiszen a településszerkezet, a közlekedés vagy a környezetvédelem miatt okkal bírálható ezek viszonylag nagy száma. (16.00) De azt gondolom, hogy az az állítás, amely szerint 2530 százalékkal magasabb áron árulnak biz onyos dolgokat, nem igaz. Ha ön kisvállalkozókkal, kiskereskedőkkel beszél, éppen az a kifogásuk, hogy ezek a nagy bevásárlóközpontok, a kisvállalkozóink szerint, éppen bizonyos költségszintek alatt árusítanak, tehát azt gondolom, hogy a bevásárlóközpontok megjelenése éppen egy árversenyt indított el, nem fölfelé, hanem lefelé. Tehát ebből a szempontból, azt gondolom, a bevásárlóközpontok árfelhajtó hatással nem rendelkeznek. Kérem, hogy a válaszomat fogadja el. Köszönöm. (Taps a Fidesz soraiban.) Dr. Nemcsók János (MSZP) - a miniszterelnökhöz - "Elég a tudománynak a szóbeli támogatás?" címmel