Országgyűlési napló - 1999. évi téli rendkívüli ülésszak
2000. január 31 (113. szám) - Az önálló orvosi tevékenységről szóló törvényjavaslat általános vitája - ELNÖK (dr. Szili Katalin): - DR. SIMON MIKLÓS (FKGP):
252 A betegellátás szintjének növelése két úton lehetséges. Az egyik az, hogy egy adott ellátási rendszerbe minél több forrást pumpál az állam, illetve a f inanszírozó szervezet, és így megteremti az ellátás színvonalának anyagi és személyi feltételeit. A másik lehetséges megoldás, amivel jelen esetben találkozunk, az ellátó rendszer működésének optimalizálása a korlátos források esetén. Olyan jogi, törvényi kereteket próbál az Országgyűlés teremteni a háziorvosi, gyermekorvosi és a fogorvosi rendszer számára, amelyben az ellátó szervezetek egyrészt érdekeltebbekké válnak a hatékonyabb és magasabb szintű gyógyításban, másrészt biztosítékot és védelmet kapnak a működésüket illetően. Az egészségügyi alapellátás a rendszerváltozás óta átalakulóban van. Ezeket a lépéseket reformoknak nevezzük. Véleményem szerint azonban reformról csak akkor lehet szó, ha azalatt fejlődés történik. Az alapellátás vonatkozásában refo rmról utoljára az 1992es esztendőben beszélhettünk, amikor is lehetővé vált a szabad orvosválasztás, valamint végbe mehetett a funkcionális privatizáció, amely az alapellátás teljes privatizációjának első lépését jelentette. Jelenleg mi a helyzet az alape llátási rendszert illetően? Az egészségügyi alapellátásért felelős szervezetek a helyi önkormányzatok, akik egyrészről biztosítják az ellátás infrastrukturális feltételeit az állami normatív támogatásból, másrészt a közalkalmazotti státuszban lévő alkalmaz ottakkal, vagy pedig vállalkozási formában, az egészségbiztosítótól kapott forrásból működtetik az alapellátási rendszert. Az alapellátás egyik jellemzője, hogy az alapellátásban dolgozók, a háziorvosok, a házi gyermekorvosok, a fogorvosok és az egészségüg yi szakdolgozók munkájukat a helyi önkormányzatoktól való különböző szintű anyagi és erkölcsi függésben végzik. A képviselőtestületek - többségében laikus - tagjai döntötték és döntik el, hogy mikor milyen beruházásra van szükség az alapellátásban. Ez töb bször igen éles összeütközésbe torkollik a praxis munkájáért teljes erkölcsi felelőséggel tartozó orvos és az igencsak szűkös anyagi forrásokkal rendelkező önkormányzatok, illetve az azokat képviselő polgármesterek között. Találkoztam több olyan esettel, a hol kenyértörésre került a sor a háziorvos és a polgármester között. Hallottam olyan véleményt is, amikor a polgármester kijelentette, hogy a praxis vállalkozásban működik, tehát tartsa fenn és szerelje fel a szükséges eszközökkel a rendelőt az orvos. Meg kell jegyeznem, hogy ez a jelenlegi, az előzőekben vázolt törvényi szabályozásban való abszolút tájékozatlanságra vall. A helyzet másik oldala pedig az, hogy az önkormányzatok megpróbálják a lehetséges anyagi forrást saját prioritásaik szerint felosztani. Ekkor azonban az alapellátás a legtöbb esetben nem élvez elsőbbséget. A kiszolgáltatottság lebontásának első lépése a funkcionális privatizáció volt. Ekkor lehetővé válik, hogy az alapellátás működtetésére szánt pénzt a praxis minden gondjátbaját ismerő orvos saját belátása szerint, természetesen figyelembe véve a jogszabályi kereteket, a lehető legoptimálisabb módon fordítsa a praxisa működtetésére, alapvető célként szem előtt tartva, hogy a betegek ellátási szintje ezá ltal javuljon. Ezen fent említett kiszolgáltatottság lebontásának újabb, ugyanakkor az alapellátás reformjának véleményem szerint jelentős lépését célozza az önálló orvosi tevékenységről szóló törvény megalkotása. A praxisjog orvoshoz való rendelése a prax is terheit elsősorban viselő orvos tapasztalatainak, munkájának erkölcsi és egyfajta anyagi elismerését jelenti. Ugyanakkor egyfajta önállóságot és biztonságot is jelent az orvos számára, aki felé a betegek százai jelezték bizalmukat a kártyájuk leadásával . Mindez egyben felelősséget is jelent mind az orvos, mind az őt segítő, gyógyító munkát végző team számára. A praxistörvény nem teljes abban az értelemben, hogy nem rendezi végérvényesen az orvosönkormányzat viszonyát, pedig az alapellátás színvonalának jelentős emelése csak rendezett, átlátható felelősség és tulajdonviszonyok után lehetséges. Ehhez pedig a praxistörvény elfogadásán túl az önkormányzati törvény módosítása is szükséges lett volna, ami kétharmados lévén csak a szocialisták hozzájárulásával történhet meg. Habár a szocialistáknak az elmúlt ciklusban lehetősége
