Országgyűlési napló - 1999. évi téli rendkívüli ülésszak
2000. január 31 (113. szám) - Az önálló orvosi tevékenységről szóló törvényjavaslat általános vitája - ELNÖK (Gyimóthy Géza): - LEZSÁK SÁNDOR, az MDF képviselőcsoportja részéről:
213 minden visszás helyzetet megszüntetni és megreformálni csupán egyetlen törvényjavaslat révén. Az ellenzék viszont mindvégig egy ilyen csodatörvényt kért számon, amit mellesleg ők maguk sem alkottak meg, hiába volt kétharmados többségük négy esztendőn át. (Taps a kormánypártok soraiban.) Ez a törvényjavaslat, tisztelt Országgyűlés, nem szól másról, mint a mindeddig nem elismert praxisnak mint immateriális vagyonnak a hivatalos elismeréséről, vagyoni joggá tételéről. Mint ahogyan az első szabadon választott kormány is a tulajdonviszonyok tisztázásával volt kénytelen megkezdeni a működését, hiszen az összekuszált tulajdonviszonyok és a régi tulajdonosok nemzetközi bíróságokig is eljutó jogigényei miatt nem lett volna gazdaságpolitikai mozgástere, úgy a mostani egészsé gügyi reform sem kezdődhet másként, mint a megszerzett orvosi tudásnak, az évtizedes szakmai tapasztalatnak, az orvos iránti lakossági bizalomnak a vagyonként történő elismerésével. Mint ahogyan a mezőgazdaság reformját nem lehet elképzelni a legkisebb rés ztvevők, a gazdák tulajdonosi jogainak az elismerése nélkül, hasonlóan ehhez az egészségügy reformja sem valósulhat meg az alapellátásban részt vevők szellemi tulajdonjogának az elismerése hiányában. A tulajdont, a vagyont alkotmányerejű törvények védik. O lyan vagyon elismeréséhez jut tehát a háziorvostársadalom, amit a jövőben már sem kormányrendeletekkel, sem feles törvényekkel nem lehet megnyirbálni. (16.50) A praxisra mint eszmei vagyonra alapozva a jövőben olyan, a betegeket szolgáló tárgyi vagyont is építhetnek az érdekelt orvosok, amire ma nincs esély az ilyen fejlesztések iránt érdektelen vagy szegény önkormányzatokban. Ennek érdekében természetesen változtatni kell a hatályos jogszabályokon is, hiszen például ma nem lehet műszereket vásárolni a kár tyapénzekből. Tisztelt Országgyűlés! Ellenzéki állítások hangzottak el, miszerint aggódik az orvostársadalom e miatt a törvény miatt, úgy érzi, hogy súlyos összegeket kell majd fizetnie azért, hogy egyáltalán dolgozhasson. Paradox ellenzéki felfogásról tan úskodik az, hogy miközben a nagyobb ellenzéki párt azt kifogásolta, hogy szerinte óriási összegekkel megrövidítik e törvény révén az orvostársadalmat, addig a szabad demokraták a praxishoz való hozzájutás ingyenességét, azaz az orvostársadalomban a szerint ük várható indokolatlan hasznát kifogásolták, és javasolták azt, hogy ezért a jogért cserébe díjat kérhessen a területileg illetékes önkormányzat. Az a tény, hogy két ellenzéki párt ennyire ellentétesen értékeli a praxistörvény következmé nyeit - az egyik az orvosok megkárosítását vélelmezi, a másik pedig az orvosok indokolatlan meggazdagodását , azt valószínűsíti a Magyar Demokrata Fórum szerint, hogy belátható időn belül vagyoni téren emiatt nem lesz érdemleges változás. Arról nem tehetü nk, hogy a kormányellenzéki obstrukció miatt esetleg megalapozatlan várakozásokat is kelthet ez a törvény, ami - ismétlem - csak egy szükséges kezdő lépés. (Keller László: A kisgazdák nem ellenzék!) Több hozzászóló és a miniszter úr is úgy fogalmazott, hog y ez a törvényjavaslat az orvosok felszabadításáról szól. Valóban, érdemtelenül fenyegetett és függő helyzetükből emeli ki a körzeti orvosokat. Sajtóhírek már korábban is rendszeresen beszámoltak olyan esetekről, hogy az önkormányzatok eltávolítottak nekik nem tetsző orvosokat az állásukból. A törvényjavaslat lényegében megszüntetné a körzeti orvosoknak ezt a kiszolgáltatott helyzetét, azt az egzisztenciális bizonytalanságot, ami mindeddig a velük szemben gyanakvó önkormányzatoktól való függő állapotukat je llemzi. Hangsúlyoznom kell, hogy ennek a függő helyzetnek a felszámolása csak a jövőben fejeződne be, a kormánynak ma erre nincs alkotmányos lehetősége. Az elkövetkezendő években magának az orvostársadalomnak is harcolnia kell önnön felszabadítása érdekébe n az önkormányzatokkal. A törvényjavaslat tehát úgy hagyja változatlanul az önkormányzatok jogait, hogy szükségtelen előjogokat megszüntet. Ezeknek az előjogoknak a felszámolásáért cserébe a szabad demokraták állami kártérítést követelnek az önkormányzatok számára, hasonló módon azokhoz a múlt századi feudális nagyurakhoz, akik felszabadított
