Országgyűlési napló - 1999. évi őszi ülésszak
1999. december 14 (109. szám) - Napirenden kívüli felszólalók: - ELNÖK (dr. Áder János): - VARGA MIHÁLY pénzügyminisztériumi államtitkár:
8950 az előbbiekben említett követelményeknek megfelelően jár el, azoktól messze eltávolodó bérköveteléseknek - az ország előrehaladását szem előtt tartva - nem áll módjában enged ni. Tisztelt Ház! Valamennyi gazdasági szereplő számára nehéz azt tudomásul venni, elhinni, hogy az infláció valóban a kormány által előre jelzett mértékben csökken. Ahhoz azonban hozzá kell szokni, ha valóban inflációcsökkenést várunk vagy akarunk elérni, hogy a bérek indexálását nem a múltbeli, hanem a reálisan várható, jövőbeli inflációval kell elvégezni. A modern piacgazdaságokban - és ma már hazánkban is - az infláció, némileg leegyszerűsítve: a fogyasztóiáremelkedés üteme tervezhető. A jövő évre szám ított 67 százalékos éves átlagos fogyasztóiárszintemelkedés arra épül, hogy egyrészt évek óta csökken az infláció üteme, másrészt a gazdaság fundamentumai egészségesek, az inflációs nyomás csökkenő, harmadsorban a fiskális és a monetáris politika céljai és akciói ezt alátámasztják, és végül, de nem utolsósorban, a reálbérek és a reáljövedelmek emelkedése megvalósulhat 89 százalékos nominális bér, nyugdíj- és szociálisjuttatásnövekedés mellett is, mivel a gazdasági teljesítmény növekedése és a termeléke nység emelkedése ezt biztosítja. Ehhez azt lehet még hozzátenni, hogy az állam a saját hatáskörében szigorúan szabályozza a hatósági árakat, és nem engedi azokat ennél a mértéknél nagyobb arányban nőni. Az infláció csökkenésében alapvetően mindenki bízik, legfeljebb annak mértéke tekintetében térnek el a vélekedések. Itt hadd emlékeztessek csupán arra, hogy tavaly ősszel, amikor a kormányzat az idei esztendő inflációs prognózisát határozta meg, akkor is mindenki - a korábbi évekhez hasonlóan - az inflációs várakozásokat a kormányéhoz képest 23 százalékponttal magasabbra tette. Ehhez képest 12 év után az idei esztendőben először egy számjegyű inflációról
