Országgyűlési napló - 1999. évi őszi ülésszak
1999. december 14 (109. szám) - Napirenden kívüli felszólalók: - ELNÖK (dr. Áder János): - DR. MARTONYI JÁNOS külügyminiszter:
8936 tisztelegjünk a temesvári forradalom emléke előtt, hogy fejet hajtsunk a zsarnokság elleni rohamban elesett ismert és ismeretlen hősök előtt. Egy önfeláldozásig bátor, elvei mellet t szilárdan kiálló emberre volt szükség ahhoz, hogy 1989 hideg telén leomoljanak a hallgatás falai, hogy előbb a temesvári magyar református gyülekezet - tehát egy szűkebb közösség , hamarosan pedig Temesvár egész szabadságszerető népe egységesen fellépje n a térség legkegyetlenebb, leggátlástalanabb és legcinikusabb kommunista diktatúrája ellen. Felemelő érzés volt azt látni, hogy Temesvár vakmerő polgárai, nemzeti, nyelvi és felekezeti hovatartozástól függetlenül vállalták a diktatúra kihívásának borzonga tó veszélyeit. Tőkés László személyében egyszerre tisztelhetjük mind a magyarság, mind Románia történelmének kimagasló alakját, azt a személyiséget, aki hosszú idő után elsőként volt képes felmutatni a két nép valódi együttműködésének ígéretét, aki hiteles sé tudta tenni, és hitelesen meg is tudta jeleníteni a két nép érdekeinek közösségét. Tőkés Lászlónak és követőinek köszönhető, hogy 1989 decemberében előbb Temesváron, majd egy kis időre egész Romániában magától értetődővé vált, a magyar és a román nép cs ak közösen, jószomszédi viszonyt kialakítva, egymást nemzeti kisebbségként is egyenrangú partnerként tisztelve és megbecsülve biztosíthat magának ígéretesebb jövőt, egyúttal e népekhez méltó helyet a XXI. század egyesülő Európájában. Sajnos, a tíz évvel ez előtti történelmi pillanat gyorsan tovaszállt, a közeledés nagy esélye hosszú évekre az emlékek és a remények messzeségébe távolodott. Temesvár és Tőkés László példája a demokrácia jelképévé vált, ám a forradalom eszmei örökségére árnyékot vetettek a román iai átmeneti korszak ellentmondásos politikai jelenségei. Romániai barátaink
