Országgyűlési napló - 1999. évi őszi ülésszak
1999. december 8 (107. szám) - A Szent István-i államalapítás emlékének megörökítéséről és a Szent Koronáról szóló törvényjavaslat általános vitájának folytatása - ELNÖK (Gyimóthy Géza): - MÁDAI PÉTER (SZDSZ):
8616 elfogadható; egy olyan törvény, amelyik megosztást szolgál, az SZDSZ számára nem elfogadható." Hende Csaba államtitkár úr október 18án késő este Bauer Tamásnak válaszolt egy napirend utániban: "Amiről ön beszélt, azt n em koronának, hanem Szent Koronának hívják, néhány száz éve már. A Szent Korona megbocsát, de nem felejt." (18.50) Kicsit ijesztő ez, azért én azt gondolom. Magam katolikus vagyok, tudomásul veszem, hogy a szent az az én számomra fontos, de ebben az ország ban éppen az előbb idézettek szerint nemcsak katolikusok élnek, hanem nagyon sokan mások is, akiknek a szent alkalmasint nem azt jelenti, mint államtitkár úrnak, ezért valakit ebben a parlamentben megróni, azt gondolom, egy kicsit ugyancsak kirekesztő. Ké pviselőtársaim közül bizonyára sokan jártak Párizsban, valószínű, fönn voltak a Montmartreon is, a Mártírok hegyén, föltételezem, megnézték a Sacré Coeurt is, azt a gyönyörű székesegyházat, és talán még arra is volt figyelmük, hogy amikor kijöttek, egy ki s utcát úgy hívnak, hogy Rue Labarre. Ez a Labarre egy szabadgondolkodású francia lovag volt, akit a XVI. vagy XVII. században egy körmenet elmenetelekor, amikor nem vette le a kalapját, szabályszerűen széttéptek. Párizs szobrot állított Labarrenak, az ő utcája ott van a Sacré Coeur szomszédságában, teljes harmóniában, senki nem botránkozik meg rajta, és érdekes módon ez a Franciaország ma élen jár abban a kulturált jóléti polgári államban, amelyhez mi csak menni akarunk. Tartok tőle, hogy ezek a viták nem fognak odavezetni. Szeretném elmondani még azt is, hogy itt hazaszeretetről is sok szó esett. Azt gondolom, nincs uniformizált hazaszeretet, másként szeretem én a hazámat, másképp, mondjuk, az
