Országgyűlési napló - 1999. évi őszi ülésszak
1999. december 8 (107. szám) - A gazdasági kamarákról szóló törvényjavaslat részletes vitája - ELNÖK (Gyimóthy Géza): - KÖRÖMI ATTILA (Fidesz):
8496 beszéltem.) Az adóbefizetéseknél is gond van, ugyanis azt mindenki tudja, hogy az állam bevételeit az adóztatás biztosítja, és megint csak az adóztatást mint az állam működésének egyik alapvető funkcióját mellé állítani és érvként h asználni, hogy lám, lám, akkor kellett volna a vállalkozók érdekeit képviselni, nem helyes magatartás, ugyanis ez a kormány - egyrészt - nagyon sok mindent tett a kis- és középvállalkozások érdekében. Kettő: azt hiszem, hogy adóztatás nélkül nincs az állam nak bevétele. Ez meglehetősen demagóg és olcsó érv. Én tehát ezt a két érvet nem tartom helyesnek, ha a kamarai tagság vitájába behozzuk ellenérvként a mostani ellenzék oldaláról. Elhangzott, hogy drágítani akarjuk a kamarai tagság díját. Tóth képviselő úr említette, hogy egy rosszul működő kamarában a 3000 forintos tagdíj is sok, egy jól működőben a 10 ezer forintos sem lesz sok, hiszen nyilvánvaló, hogy ha megfelelő szolgáltatást kap érte a kamarai tag, akkor ez nem lesz számára megterhelő. De a leglényeg esebb pontnak mégiscsak azt tartom, hogy az önkéntes kamarai tagság szerves fejlődést tesz lehetővé. Hiszen a vállalkozó be tud lépni a kamarába, onnan ki tud lépni, és gyakorlatilag ez a fajta nyitottság adja meg azt a garanciát, hogy a kamarai vezetőknek feltétlenül a kamarai tagok szakmai érdekeit kell képviselniük adott szinten. Az eredeti törvényjavaslat jó néhány ponton sokkal átláthatóbbá teszi ezt a rendszert. Például a benyújtott törvényjavaslat 23. § (4) bekezdése - és ezekről nem nagyon volt eddi g szó - mondja, hogy az ellenőrző bizottság köteles a kamara gazdálkodását legalább kétévenként független könyvvizsgálóval megvizsgáltatni. Ez még módosításra is kerül legalább évenkénti tartalommal. Ez tehát egy nagyon fontos garanciális elem. (Göndör Ist ván: A kormány ezt nem támogatja, kedves képviselőtársam!)
