Országgyűlési napló - 1999. évi őszi ülésszak
1999. december 7 (106. szám) - Napirenden kívüli felszólaló: - ELNÖK (dr. Wekler Ferenc): - BAUER TAMÁS (SZDSZ):
8283 Köszönöm a szót, elnök úr. Háttal Európának. A parlament Európában egy olyan intézmény, amely a különböző po litikai álláspontok vitájának színtere. A mi parlamentünkben napirend előtt sokszor az azonos álláspontok kánonban való kifejtésével találkozunk. Tegnap reggel például Sasvári Szilárd fideszes képviselő úr és Varga Mihály államtitkár úr adott elő ilyen kán ont, amikor egymással összefogva támadták azt, aki nincs jelen és nem tudott reagálni, adott esetben Budapest Főváros Önkormányzatát. Azt magyarázták el nekünk, hogy milyen csúnya ez az önkormányzat, amely a költségek növekedésének következtében emelni kén yszerülne a viteldíjakat, miközben a jóságos kormány a maga inflációellenes politikájával 6 százalékra korlátozza a viteldíjemelés lehetőségét. Látszólag ez egy helyes, rokonszenves, népszerű dolog. Miért is ne lenne igaza a kormánynak? Nos, közgazdaságila g szemlélve a dolgot a kormány álláspontja nyilvánvalóan komolytalan. Megfeledkezik ugyanis arról, hogy az infláció, amelyet helyesen 6 százalékban irányoz elő a következő évre, mindig egy átlag egy gazdaságban. Az, hogy 6 százalékos inflációt akarunk elér ni, az nem jelentheti azt, hogy a televíziókészülékek, a számítógépek, a kenyér, a vaj és a közlekedési tarifa egyaránt 6 százalékkal emelkedjék, ilyen egy modern gazdaságban nem létezik. Azért nem létezik, mert az infláció átlagos mértéke mögött mindig me ghúzódik az - közgazdasági alapismeretekről van szó , hogy egyes termékek ára, ahol gyorsan emelkedik a termelékenység, gyors a szerkezetátalakulás, az - miközben van egy átlagos lassú infláció - még csökken is. Ezt mindenki tapasztalhatja nap mint nap. M ás termékek esetében, ahol a termelékenység növekedése óhatatlanul lassú vagy nincs is, ahol a szerkezetátalakítás
