Országgyűlési napló - 1999. évi őszi ülésszak
1999. december 7 (106. szám) - Az önálló orvosi tevékenységről szóló törvényjavaslat részletes vitája - ELNÖK (dr. Szili Katalin): - DR. HORVÁTH ZSOLT (Fidesz):
8111 hanem képzelje el azt a valószínűleg ön ál tal is ismert szituációt, amikor egy megyei jogú város kórházában vagy egy megyei kórházban fizikailag egybeépülve található a járóbetegszakrendelés a fekvőbetegellátással. (18.50) Ugyan státus szerint lehet, hogy tisztázott, hogy ki van járóbetegszakre ndelési, és ki van a fekvőbetegintézeti státuson alkalmazva az orvosok közül; ugyanakkor forgószínpadszerűen látják el tevékenységüket. Egy ilyen intézmény körülbelül 250 ezer fő ellátási kötelezettséggel betegeket lát el. Akik oda belépnek, a három rende lőből véletlenszerűen abba a rendelőbe fognak bemenni, ahol éppen a legkevesebb beteg van, a betegirányító oda irányítja őket. Véletlenszerűen az az orvos lesz bent, aki éppen aznap oda van sorosan beosztva. Tehát nem lehet megmondani, hogy melyik körzetbő l jött a beteg és hova tartozik, mert nincs körzetekre osztva a terület. Nem lehet megmondani, hogy ki az az orvos kolléga, aki itt rendelkezne azzal a fajta praxissal, azzal a fajta kérdéskörrel. Egész egyszerűen nincsenek tisztázva ezek a kérdések. Ma eg y kórház úgy üzemel, hogy nem is szükséges, hogy ezt tisztázza, hiszen pontosan gyakorlatilag ezekben a kórházakban egybe van integrálva a két ellátási forma, s ennek az a következménye, hogy ez fizikailag nem végrehajtható. Végig lehet gondolni, bármit vé gig lehet gondolni; ha nagyon akarunk, akár még törvényt is hozhatunk rá, csak éppen képtelenség lenne végrehajtani, ugyanis annyira elrugaszkodik a mai magyar valóságtól. A kórháztörvényben ezt a kérdést először meg kell válaszolni. Van néhány kérdés, ami re válaszolnunk kell. Például arra, hogy a járóbetegszakrendelés és a szakambulancia miben is különbözik egy kórházban, hol vannak a határok, mert az nagyon gyakran ez összemosódik.
