Országgyűlési napló - 1999. évi őszi ülésszak
1999. december 7 (106. szám) - A Magyar Köztársaságnak a védelmi célokat szolgáló találmányok és a szabadalmaztatásra benyújtott védelmi célokat szolgáló találmányok titoktartalmának kölcsönös védelméről szóló NATO-megállapodáshoz történő csatlakozásáról és a megállapodás kihirdeté... - ELNÖK (dr. Szili Katalin): - DR. KÖVÉR LÁSZLÓ tárca nélküli miniszter, a napirendi pont előadója:
8089 történő továbbítása - akárcsak minden más nemzetközi egyezményben és nemzetközi szervezetben is, a NATOnál is - a partnerség lényegét és alapját jelenti. Az információcsere célja a NATOtagállamok védelmi felkészülésének az egységesítése is. A szövetség tagjai közötti partneri viszony célja elsősorban politikai jellegű. E célokat tá masztja alá a közös védelmi tervezési és katonai együttműködés. Amennyiben a tagállamok egységes fellépésére kerül sor, ennek elengedhetetlen feltétele az egymás információi alapján kidolgozott egységes védelmi rendszer és felkészültség. Az előttünk lévő k ét megállapodás egymással szoros összefüggésben álló két nemzetközi szerződés. Terjedelmük a nemzetközi szerződések általában vett terjedelméhez viszonyítva nem jelentős. Tudatában annak, hogy a tagállamok nemzeti törvényei és sajátosságai országonként elt érőek, a NATO olyan keretegyezményeket próbált kidolgozni, amelyek változtatás nélküli adaptációja gond nélkül megvalósítható lesz bármely, a szerződés megkötésekor már részes, illetve később csatlakozó tagállam számára. Az 1960ban aláírt párizsi megállap odás foglalkozott először a védelmi célokat szolgáló műszaki információk átadásának kérdéskörével. A szövetség szerint a kölcsönös segítségnyújtás során nélkülözhetetlen szükség van a védelmi célokat szolgáló találmányokra vonatkozó kölcsönös információcse rére, amit egyes esetekben ezen tiltás korlátozhat. Így meghagyva a lehetőséget a tagállamoknak, hogy megtiltsák az egyes szabadalmaztatott találmányok más államban történő bejegyzését, ebben a megállapodásban megteremti a titokvédelmi kereteit annak, hogy ha a tagállam mégis úgy dönt, hogy engedélyezi adott találmány más államban történő szabadalmaztatását, úgy maximális védelmet kapjon a találmány és annak minősítése a befogadó ország részéről is.
