Országgyűlési napló - 1999. évi őszi ülésszak
1999. december 7 (106. szám) - A Kossuth-díjról és a Széchenyi-díjról szóló 1990. évi XII. törvény, valamint a Magyar Köztársaság kitüntetéseiről szóló 1991. évi XXXI. törvény módosításáról szóló törvényjavaslat általános vitája - HERÉNYI KÁROLY, az MDF képviselőcsoportja részéről:
7949 Megadom a szót Herényi Károlynak, az MDFképviselőcsoport nevében felszólalni kívánó képviselőnek; ő t követi Erkel Tibor. HERÉNYI KÁROLY , az MDF képviselőcsoportja részéről: Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Ház! Tisztelt Képviselőtársaim! Ha a politikusok, a törvényhozás, a parlament dolgát össze akarják foglalni, akkor ezt nagyon sokféle módon lehet tenni. Engedjenek meg most egy szubjektív közelítést: törvényeink legyenek olyanok, hogy adják meg a testnek, ami a testé, és adják meg a léleknek azt, ami a léleké. Azt gondolom, hogy ez a törvénymódosítás, amiről most beszélünk, az utóbbi kategóriához ta rtozik, és örülök annak, hogy egyáltalán szóba kerültek itt, a Parlament falai között ezek a kérdések, hiszen nem ideológiai vitáról van szó, ahogy ezt ellenzéki képviselőtársaink oly gyakran mondják. Nagyon sajnálom, hogy az "ideológia" szó vagy fogalom a z elmúlt időben sikeres munkálkodásunk eredményeképpen valamiféle pejoratív tartalmat nyert. Ne használjuk, hanem mondjuk azt, hogy értékrendi törvényről vagy értékrendi törvények változtatásáról van szó. A díjaknak, a kitüntetéseknek, az elismeréseknek na gyon nagy szerepe van egy nemzet életében, múltjában, jelenében és jövőjében. Különösen fontos ez ma, a mai világban, amikor a mai világ nem az egyén teljesítményének sikeréről, nem a tudományos, a művészeti életben elért sikerekről, hanem valami egészen m ásról, a globalizációról szól. Ha megnézzük, a mai sikeremberek, a menedzserek általában a pénz, az üzleti világból kerülnek ki, és ők jelentik mérhető, értékelhető, felfogható teljesítmény nélkül azt, ami egy társadalomnak ideált, példaképet jelenthetne. Tulajdonképpen nem másról van szó, amikor kitüntetésekről és díjakról beszélünk, mint ideálokról,
