Országgyűlési napló - 1999. évi őszi ülésszak
1999. december 7 (106. szám) - A Kossuth-díjról és a Széchenyi-díjról szóló 1990. évi XII. törvény, valamint a Magyar Köztársaság kitüntetéseiről szóló 1991. évi XXXI. törvény módosításáról szóló törvényjavaslat általános vitája - ELNÖK (Gyimóthy Géza): - DR. PETŐ IVÁN, az SZDSZ képviselőcsoportja részéről:
7947 ma Magyarországon komolyan azt, hogy a Corvindíj a maga láncával és Horthykorszakban született rekvizitumaival vagy, mondjuk, a lovagkereszt és egyéb keresztek valamiféle avantgárd szempontot képviselnek? Ezekre nem lehetne ugyanazt elmondani, hogy letűnt, történelmileg meghaladott korszakot jelenítenek meg? Más szándéka van természetesnek a kormányzatnak, amikor ezt a javaslatot a maga módján előterjeszti, egyáltalán nem az, hogy letűnt, történelmileg meghaladott ízlésvilágot tüntessenek el, és helyette valami modern, a XXI. század követelményeinek megf elelő ízlésvilágot jelenítsenek meg. Egyfajta ízlésvilágot szeretnének zárójelbe tenni, és egy másik, nagyon meghatározó történelmi korhoz köthető, nevezetesen a Horthykorszakhoz is köthető ízlésvilágot szeretnének visszahozni. Áttérve most már a Kossuth- és Széchenyidíjra, függetlenül attól, hogy a Kossuth- és Széchenyidíjat természetesen nem a kommunisták találták ki, mint ahogy itt az egyik fideszes képviselőtársam kisebbségi véleményéből talán kitűnhetett, hanem bizony, az 1945 utáni koalíciós korsza k pártjainak egyetértésével született 1848 centenáriumára ez a kitüntetés; ebben az ügyben - hogy mi is ennek, hogy úgy mondjuk, ideológiai, politikai vagy akár szimbolikus tartalma - semmiféle, ma már meghaladott elem nem szerepelt. Most a kormány úgy gon dolja, hogy ennek a kitüntetésnek a státusát meg kell változtatni. Meg kell változtatni a státusát, hiszen megszünteti azt a jelvényt, amellyel a kitüntetés eddigi birtokosai büszkén viselhették a nyilvánosság előtt azt, hogy őket a legtöbbre értékelték az elmúlt években, és ez áll természetesen az elmúlt tíz évre is. A Kossuth- és Széchenyidíj díjazottjainak döntő többsége - nem akarom azt mondani, hogy mindenki, de döntő többsége - a mai mércék szerint is megérdemelné ezt a díjat, vagyis méltatlan
