Országgyűlési napló - 1999. évi őszi ülésszak
1999. december 7 (106. szám) - A Kossuth-díjról és a Széchenyi-díjról szóló 1990. évi XII. törvény, valamint a Magyar Köztársaság kitüntetéseiről szóló 1991. évi XXXI. törvény módosításáról szóló törvényjavaslat általános vitája - ELNÖK (Gyimóthy Géza): - DR. SZENTGYÖRGYVÖLGYI PÉTER, az FKGP képviselőcsoportja részéről:
7940 kitüntetésjavaslat ezen elemével kapcsolatban súlyos fenntartásaink vannak. (Az elnök a csengő megk ocogtatásával jelzi az idő leteltét.) Köszönöm szépen a figyelmüket. (Taps az MSZP és az SZDSZ soraiban.) ELNÖK (Gyimóthy Géza) : Köszönöm, képviselő úr. Megadom a szót Szentgyörgyvölgyi Péternek, a Független Kisgazdapárt képviselőcsoportja nevében felszól alni kívánó képviselőnek; őt követi Pető Iván. DR. SZENTGYÖRGYVÖLGYI PÉTER , az FKGP képviselőcsoportja részéről: Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Országgyűlés! A társadalomtudósok és a pszichológusok egybehangzóan és egyértelműen megegyeznek abban, hogy az embe rnek mint személyiségnek, mint egyénnek szüksége van a sikerekre, és szüksége van arra, hogy ezeket a sikereket a társadalom időnként el is ismerje. De ugyanakkor a társadalomnak is szüksége van arra, hogy kiemelje a sikeres embereket, megmutassa a társada lomnak, mintegy példaként állítsa a kiváló teljesítményt nyújtókat a társadalom többi tagja elé. Ez így van az ókor óta, vagy legalábbis azóta - vagy még előbb , amióta társadalmi szervezettségben élnek emberek a Földön. Ezt jelzik Európa és a világ külön böző tájain a diadalívek és a diadalkapuk, amelyeket diadalmas hadvezéreknek emeltek. De az ókorban más kitüntetéseket is alkalmaztak: babérkoszorút, pálmaágat, a tóga szélét bíborra festhették, és természetesen földbirtokokat is kaptak. A középkorban a je les harcosokat, az országért, a nemzetért kimagasló teljesítményt nyújtókat díszkarddal, díszruhával,
