Országgyűlési napló - 1999. évi őszi ülésszak
1999. december 6 (105. szám) - A Magyar Köztársaság 2000. évi költségvetéséről szóló törvényjavaslat újból megnyitott részletes vitája - DR. BRAUN MÁRTON (Fidesz):
7707 h idak döntő többsége úgy épült, hogy azok közúti és vasúti közlekedést is szolgáltak egyidejűleg. Tisztelt Országgyűlés! Már a hatvanashetvenes években nyilvánvalóvá vált, hogy a motorizáció fejlődésével a Dunahidak hiánya, szűk kapacitása a gazdasági fej lődést, különösen a Budapesten kívüli területek gazdasági fejlődését gátolja. Ennek ellenére sem épült újabb híd, sőt a meglévők a fokozott használat miatt rohamosan leromlottak. Azokat többször le kellett zárni a javítási munkák miatt. Ilyenkor valósággal kettészakadt az ország, a közlekedés a két országrész között csak az amúgy is zsúfolt Budapesten keresztül történhetett. E helyzeten mit sem változtatott az 1980as évek második felében, illetve a kilencvenes évek közepén elkészült két, ugyancsak Budapest en épült híd. Hidakra, működőképes hidakra márpedig szükség van! Épülő világvárosunk főpolgármesterétől tudjuk, hogy Budapestnek a meglévők mellé még legalább két hídra van szüksége a Dunán. Kár, hogy a Pécsről Szegedre szállító vállalkozó vagy a Debrecenb ől Nagykanizsára igyekvő kamionsofőr már kevesebb publicitást kap, valószínűleg tudnának mesélni ők is. A polgári kormány 1998ban igen rossz állapotban vette át a meglévő bajai, illetve dunaföldvári hidat. Baján a középső hídrész igen rossz állapotban vol t, az előre gyártott pályalemezek töredeztek, és csak könnyű közúti forgalom áthaladását tették lehetővé. Dunaföldváron '98 júliusában kilyukadt az 1950ben épített vasbeton pályalemez, annak újjáépítése halaszthatatlanná vált. Megállapítható, hogy sajnos nagyon sok idő ment el azzal, hogy túlzott reményeket tápláltak a szekszárdi híd koncesszió keretében történő megvalósítása iránt. A híd építése kitolódott,
