Országgyűlési napló - 1999. évi őszi ülésszak
1999. december 1 (104. szám) - Az önálló orvosi tevékenységről szóló törvényjavaslat általános vitája - ERKEL TIBOR (MIÉP):
7483 A praxis és a praxisjog fogalmát élesen szét kell választani. A praxisjog személyre szóló vagyoni értékű jog, melyet a törvényben meghatározott orvos nyerhet el az engedélyt adó hatóságtól. A praxisjog nem átruházható, mert személyre szóló engedély. Ha eladható volna, fogorvos is lehetne háziorvos. A praxisjogot mindenkinek magának kell megszereznie. A praxisjoggal rendelkező orvos rendelhet a saját ingatlanában, és rendelhet bérleményben, csoportpraxis esetében több orvosnak lehet egy közös rendelője . A praxis tulajdon, azaz vagyon, amely bérbe adható, eladható és örökölhető. Az önálló orvosi tevékenység minden formájában tiszteletben kell tartani a magántulajdont, amelyre a polgári jog törvényei érvényesek. A praxist csak praxisjoggal rendelkező szem ély működtetheti, de nem szükséges, hogy a praxisjoggal rendelkező személy egyúttal tulajdonos is legyen. A tulajdonos vagy örökös a praxist praxisjoggal rendelkező orvosnak bérbe adhatja. Az európai gyakorlat szerint ugyanis az orvosok betegség, hosszabb szabadság, utazás stb. idején a praxisokat bérbe adják praxisjoggal rendelkező orvosoknak. Vannak orvosok, akik praxisjog birtokában folyamatosan helyettesítéseket vállalnak, mert nem kívánnak egész évben dolgozni. Előfordul, hogy mielőtt valaki megvenne e gy praxist, előbb kibérli, hogy azt közelről megismerhesse. A praxisnak személyi és tárgyi feltételei vannak, valamint ellátási kötelezettsége. A személyi feltételrendszer vonatkozásában - hogy az orvos végezhete önálló orvosi tevékenységet - az elbíráló lehet a Magyar Orvosi Kamara, a tárgyi feltételrendszer tekintetében pedig az ÁNTSZ - az adott rendelő és felszerelése megfelele az előírásoknak. Az ellátási kötelezettség kétféle módon valósítható meg: a területi, körzeti
