Országgyűlési napló - 1999. évi őszi ülésszak
1999. december 1 (104. szám) - Az önálló orvosi tevékenységről szóló törvényjavaslat általános vitája - ELNÖK (dr. Wekler Ferenc): - DR. CSÁKY ANDRÁS (MDF):
7478 kialakított körzeti orvoshoz kellett fordulnia, ha bízott benne, ha nem. A rendszervált oztatás után a hivatalnoki lét béklyóiból kitörni vágyó orvosok szándéka, hogy ismét szellemi szabadfoglalkozásúvá válhassanak, s a betegek óhaja, hogy az általuk legjobbnak vélt orvost választhassák, csak hosszú és rögös úton valósulhatott és valósulhat m eg. Az első lépést, a szabad orvosválasztás és az alapellátás úgynevezett funkcionális privatizációját sikerült megteremteni még 1991ben. Annak érdekében ugyanis, hogy a változásban érdekeltté váljanak az immár vállalkozó orvosok, olyan díjazási rendszert kellett bevezetni, amely 17 milliárd forint többletköltséggel terhelte meg az egészségügyi költségvetést. A további lépésekre, tehát arra, hogy az orvosok valóban tulajdonosai legyenek annak a rendelőnek, amelyben dolgoznak, és sajátjukként igyekezzenek f ejleszteni azt a nagyobb pacientúra érdekében, mind a mai napig várniuk kellett. Elsősorban a háziorvosok, házi gyermekorvosok és fogorvosok várják a praxisprivatizációt, akik ennek a kívánságuknak minden lehetséges fórumon hangot adnak, ettől remélve, hog y siralmasan alacsony nyugdíjukat majdan a praxis értékesítéséből kiegészíthessék. A betegek ugyan nem nyilvánítottak hasonlóan hangos véleményt, ám végső soron az ő érdekük is ez lenne. Ha a praxis értékesíthető tulajdon, akkor annak értékét elsősorban az adott orvost választó betegek száma határozza meg, ezért az orvos igyekszik úgy kezelni a betegeit, hogy azok hozzá forduljanak, vagyis minél jobb ellátást és emberségesebb, együttérzőbb bánásmódot kapjanak. Minden egészségügyi politikus pártállásra tekin tet nélkül hitet tett a magánosítás mellett. Nagyon jól tudják ugyanis, hogy
