Országgyűlési napló - 1999. évi őszi ülésszak
1999. december 1 (104. szám) - Az önálló orvosi tevékenységről szóló törvényjavaslat általános vitája - ELNÖK (Gyimóthy Géza): - DR. WEKLER FERENC (SZDSZ):
7389 Köszönöm, elnök úr. Igazából azt gondolom, nem kell re agálni azokra a felvetésekre, amelyek a parlamenti vitát minősítik. Azt gondolom, hogy a parlament azért van, hogy vitatkozzunk, és a parlamenti műfajban a kétperces vitának is megvan a koreográfiája, házszabályszerű, s azt gondolom, hogy ez az egyedül éle tszerű, mert ha kiállok a pulpitusra, elmondom a monológomat, utána jön valaki más, s felolvassa az előre megírt 10 oldalát, az nem vita, hanem deklaráció természetesen. Tehát én azt gondolom, hogy nincs semmiféle lelkiismeretfurdalásunk, vagy legalábbis nekem nincs, hogy kétpercesben vitatjuk meg ezt a kérdést. Horváth Zsolt Képviselőtársam! Én a rádióból ismerem az ön véleményét erről a törvényről. Ön volt az, aki, ha jól emlékszem, háromnégy nappal ezelőtt kerek perec a Krónika nem tudom milyen rovatáb an vagy magában a Krónikában közölte, hogy ugyan folynak tárgyalgatások, de ha az ellenzék nem szavazza meg ezt a törvényt, önök akkor is meg fogják szavazni. Nem a szavait olvasták fel, hanem a hangját idézték. Onnan hallottam, hogy önök ezt a törvényt, a miről Gógl Árpád miniszter úr beszélt, meg fogják szavazni az év végéig. (12.20) Nem egészen értem akkor ezek után, hogy miről van szó, hogy akarnake egyeztetni, akarnake a dologban kompromisszumra jutni, vagy azt akarják keresztülverni, amit önök elhatá roztak. Az elmúlt években, az elmúlt tíz évben a hatpárti egyeztetést igénylő kérdések úgy zajlottak, hogy előtte megegyeztünk, és utána a megegyezés végeredményét terjesztette be az éppen hatalmon lévő kormány a parlament elé. Így volt ez korábban az önko rmányzati törvény elején, Antall miniszterelnök úr vezetésében, így volt ez Boross miniszter úr esetében, a rendőrségi törvény esetében, és így volt ez végig az elmúlt nyolckilenc évben.
