Országgyűlési napló - 1999. évi őszi ülésszak
1999. november 30 (103. szám) - Egyes munkaügyi és szociális törvények módosításáról szóló törvényjavaslat általános vitája - ELNÖK (dr. Wekler Ferenc): - BERNÁTH ILDIKÓ (Fidesz):
6883 próbálják ráhúzni a dolgokra, a törvényi elképzelésekre azt, ami nincs is benne. Lehet, hogy önök azt szeretnék sugallni, hogy ilyen van, de nincs. Tehát ne kiabáljunk farkast ott , ahol nincs, mert úgy járunk, mint a mesében. Köszönöm. (Taps a Fidesz padsoraiból.) ELNÖK (dr. Wekler Ferenc) : Kétperces hozzászólásra megadom a szót Bernáth Ildikó asszonynak, a Fidesz képviselőjének. BERNÁTH ILDIKÓ (Fidesz) : Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt szocialista Képviselőtársaim! Higgyék el, valamennyien a Fideszfrakcióban tökéletesen tisztában vagyunk azzal, hogy milyen szörnyű érzés az, amikor valaki munkanélkülivé válik. Sőt, azt is higgyék el nekünk, hogy nem kizárólag szakirodalomból ismerjük ez t az érzést, hanem jó néhányan személyesen vagy családtagjaink által átéltük. Azt is tökéletesen tudjuk, hiszen ismerjük az erre vonatkozó statisztikát, hogy 1990et követően, '92 végén, '93 elején öltött drámai méreteket a munkanélküliség. Ekkor több mint hétszázezer munkanélküli volt az országban. Az eddig működő kormányok más és más eszközökkel próbálták a munkanélküliséget kezelni. Azt gondolom, azért ülünk különböző frakciókban, és azért dolgozunk különböző pártokban párttagokként vagy szimpatizánsokké nt, mert egyegy problémát más és más módon kívánunk kezelni. Én ezt egyáltalán nem találom tragikusnak, nem találom drámainak. Önök úgy vélik, hogy a segélyezés az az eszköz, amellyel kezelni lehet a munkanélküliséget. Mi pedig azt gondoljuk, hogy elsősor ban olyan helyzetet kell teremteni, hogy legyen munkahely egyrészt, másrészt pedig a munkavállaló képes legyen olyan tudással rendelkezni, amit aztán a munkaerőpiacon értékesíteni tud.
