Országgyűlési napló - 1999. évi őszi ülésszak
1999. szeptember 8 (84. szám) - Az adókra, járulékokra és egyéb költségvetési befizetésekre vonatkozó egye törvények módosításáról szóló törvényjavaslat általános vitájának folytatása - ELNÖK (dr. Szili Katalin): - DR. TAKÁCS IMRE (MSZP): - ELNÖK (dr. Szili Katalin): - FONT SÁNDOR (MDF):
630 hogyan folyt le az utóbbi időszakban: ennek több mint fele jogtalan áfavisszaigénylés volt. (10.00) Tardos Márton úr vázolt egy ké pet, egy elméleti, eszmei képet arról, hogyan működik egy gazdaság, és ebben az áfát hogyan értelmezi a gazdaság. Én ezt értem, de ez egy ideális kép, idealisztikus kép, olyan kép, amely a valós gazdaságban nem, vagy csak nagyon ritkán érhető tetten. Mert milyen a magyar rendszerünk? Hát egy kicsit nem jogkövető, és természetesen ha valaki rájött arra, hogy áfát lehet visszaigényelni az államtól úgy, hogy nem működő, de létező cégeket létrehozok - netán lopott személyigazolvánnyal és a többi, hadd ne fokozz am , majd pedig körbeszámlázunk egymásnak, és folyamatosan visszaigényeljük az áfát az államtól, nem létező szolgáltatás és nem létező eladások, áruértékesítések után. Na hát ez a legnagyobb tragédiája sajnos a magyar rendszernek, ebben nem tekinthetjük a zt, hogy idealisztikus a rendszer, mert ideális esetben azt feltételezzük, hogy az aktuális törvényeket betartja minden érintett személy. Akkor nem is lenne áfacsalás, tehát nem kellene ezzel a problémakörrel foglalkozni, nem kellene 4 milliós határt beáll ítani, és nem kellene megnövelni a visszaigénylés időpontját! Mellesleg ebben a kérdéskörben a Magyar Demokrata Fórum nem ért egyet a visszaigénylési idő 45 napra való meghosszabbításával; úgy érezzük, hogy az adóhatóság, az APEH fel van szerelve olyan tec hnikai, személyi állománnyal, hogy 30 nap alatt meg kell tudnia oldani azt a feladatot, hogy jogos a visszaigénylés vagy nem jogos a visszaigénylés. Ugyanebben a kérdéskörben, úgy érzem, szinte egységesen elfogadható az az álláspont, hogy csak azt az áfát lehet