Országgyűlési napló - 1999. évi őszi ülésszak
1999. november 9 (98. szám) - Napirenden kívüli felszólalók: - ELNÖK (Gyimóthy Géza): - MÉCS IMRE (SZDSZ): - ELNÖK (Gyimóthy Géza): - MÉCS IMRE (SZDSZ):
5345 Maga a fegyveres ellenállás a világ legnagyobb szárazföldi hadseregével szemben, reménytelen és kilátást alan helyzetben, november 14éig tartott. A Corvin köziek, Angyal Istvánék, Bárány Jánosék, a Ferenc körútiak, a Vajdahunyad utcaiak, a Baross tériek, a Lenin körútiak - Steiner Lajosék és a többiek , a Széna tériek, a körtériek, az erzsébetiek, a jutadom bi katonai egységek, a Schmidtkastély körüliek, az újpestiek és folytathatnám még a sort, napokig kitartottak, óriási veszteséget okozva és sajnos elszenvedve. (21.10) Szinte házról házra hátráltak a felkelők az iszonyatos túlerővel szemben. Király Béláék Nagykovácsiba hátráltak ki, amikor Budapestről kiszorítják a felkelőket, más csoportok a Gerecsébe vonulnak vissza. Vidéken sem jelentéktelen a fegyveres ellenállás. November 11én Kubicza Jánosék és Sima Lászlóék a Mecsekben tábort létesítenek, több mint 200 fegyveres áll ellen, és lecsapnak a szovjet egységekre. Ők 22éig tartanak ki, akkor maradványaik, mintegy 60an fegyveresen Jugoszláviába mennek, ahol lefegyverzik őket. Ellenálló csoportok húzódnak a Bakonyba, a Bükkbe. Sátoraljaújhelyen mintegy 150 fős felkelő csapat harcol a betolakodókkal. Rettenetes szorongások és remények között valami hallatlan düh fogott el bennünket, nem akartuk elhinni, hogy minden elveszett, az alig megízlelt szabadságunknak vége, és ismét visszatér a gyűlölt diktatúra. A 1 2 nap alatt létrejött forradalmi szervek nem hagyták magukat, a forradalmi tanácsok, nemzeti bizottságok, a munkástanácsok mindenütt az ellenállás gócaivá váltak. Különösen igaz ez a munkástanácsokra, amelyek általános sztrájkot hirdettek, és az ellenállás ban különösen kitűnő Újpesti Nemzeti Bizottság - Kósa Pálék, dr. Rajki Mártonék, Gábor Lászlóék - kezdeményezésére november 14én megalakították a Központi Munkástanácsot. Ennek vezetői -
