Országgyűlési napló - 1999. évi őszi ülésszak
1999. november 9 (98. szám) - A gyermekgondozási díj bevezetésével összefüggő törvénymódosításokról szóló törvényjavaslat zárószavazása - Az Európai Szociális Charta kihirdetéséről szóló törvényjavaslat általános vitája - ELNÖK (dr. Szili Katalin): - ELNÖK (Gyimóthy Géza): - ERKEL TIBOR (MIÉP):
5277 nem engedi meg, hogy Magyarország a charta valamennyi ajánlását aláírja és betartsa. Nem valószínű ugyanis, hogy másfél évtizeddel a világháború befejezése után és a gyarmatbirodalmak összeomlása éveiben az európai országok lényegesen kedvezőbb társadalmi és gazdasági körülmények között léteztek volna, mint a mai Magyarország. (19.00) Rá kell tehát mutatnunk azokra a tudati és ideológiai gátló tényezőkre is, amelyek feltehetően jobban fékezik Magyarországon a 40 évvel ezelőtti európai szociális szemlélet térhódítását, mint az ország tényleges gazdasági lehetőségei. A charta 19 pontban határozz a meg, hogy távlatban milyen szociális jogokat kell megvalósítani. Ezek olyan alapelvek, amelyekkel ellentétes intézkedéseket az aláíró államok még akkor sem hozhatnak, ha az aláírás időpontjában nem tudták vállalni bizonyos szociális kötelezettségek azonn ali teljesítését. Ezen távlati célok elérését valamennyi érdekelt államnak, idézem: "minden eszközzel szorgalmaznia kell", ugyanakkor e célok fokozatos elérését kötelezően vállalt határidőkhöz nem köti a charta. Az aláírás időpontjában a 19 pont többségét, de legalább 10 pontot, az aláíró országoknak teljesíteniük kell. Magyarország 12 pont teljesítését vállalta azonnali hatállyal. A charta szociális alapelvei nem egyenrangúak. A 19 alapelv közül 7 teljesítését az európai országok annyira fontosnak tekintik , hogy ezek kétharmadát, 5öt azonnal vállalni kell, és csupán 2 kiemelt alapelv teljesítését lehet halasztani. Magyarországon az elmúlt években olyan helyzet alakult ki, hogy a 7ből 3 alapelv nem teljesült, azaz kockán forgott a charta aláírásának őszint esége és komolysága.
