Országgyűlési napló - 1999. évi őszi ülésszak
1999. november 9 (98. szám) - Csatári József (FKGP) - az egészségügyi miniszterhez - "Kiskunhalas nem az Ararát, avagy aki segíteni nem tud, az legalább ne ártson" címmel - ELNÖK (dr. Szili Katalin): - CSATÁRI JÓZSEF (FKGP):
5118 lehetőségeinket, meg kell állapítanunk, hogy a gazdaság javuló teljesítőképessége sem teszi lehetővé, hogy egyszerre minden felhalmozott társadalmi adósságot megoldjunk. Úgy tűnik, még évekig prioritásokat kell meghatároznunk. A 2000. év prioritásai közé, bár nagyon szerettük volna, az egészségügy nem kerülhetett be. A 2000. év hoz az egészségügyben is eredményeket, ennek ellenére nem nevezhető az egészségügy évének. (14.10) Ezért különösen fontosnak érzem a betegek és az egészségügyi dolgozók nyugal ma, bizalma szempontjából mielőbb lezárni azokat az ügyeket, amelyek feleslegesen irritálják a közvéleményt. Szűkebb pátriám, Kiskunhalas kórháza 1999ben hármas évfordulót ünnepel. Az emberek mégsem az ünneppel foglalkoznak. Tőlem azt kérdezik, mi az igaz ság az oxygenátorral. Emlékeztetőül, a 22 kórházat érintő, nagy port felkevert ügyről van szó. Kérdezik: miért büntetik a vétlen betegeket az amúgy is szűkös kórházi bevételek megkurtításával? Ez a kurtítás Kiskunhalason 34,2 millió forintot jelentett. Mié rt hárítják a betegekre a terhet akkor, amikor egy beteg legfeljebb csak nyögni, de kódolni biztosan nem tud? Vagy miért nem zárják le mielőtt a szomszédainkról, a csongrádi kórházakról elhíresült, de saját kórházamat is érintő "működési költség: beruházás ra, felújításra való felhasználása" ügyét? Kérem, ne csak azt válaszolja erre, hogy ez egy törvényben meghatározott kérdés, hisz ön orvos, jól tudja, hogy mind a másfél száz kórház kénytelen élni ezzel a lehetőséggel. Ahogy nem lehet egy beteget gyógyszer nélkül hagyni, ugyanúgy lehetetlen fűtés, világítás, víz nélkül hagyni, s aligha lehet
