Országgyűlési napló - 1999. évi őszi ülésszak
1999. november 9 (98. szám) - A gazdasági kamarákról szóló törvényjavaslat általános vitája - ELNÖK (dr. Wekler Ferenc): - CSURKA ISTVÁN, a MIÉP képviselőcsoportja részéről:
5072 Olvastam egy budapesti kamarai kiadványban, amikor az egyik vezető nyilatkozott: büszke arra, hogy a magyar kisvállalko zó még a jég hátán is megél. Gyönyörű! Ő pedig még ennek a vállalkozónak a hátán is meg tud élni. (Taps a MIÉP padsoraiban.) A gazdasági kamarák egész eddigi története azt mutatja, hogy ennek az ütközőszerepnek a kedvéért hozták létre, a többi csak szólam, elvezeti az indulatokat, sőt az érdemi gondolkodást, a vállalkozások valódi helyzetének a felismerését, számbavételét is félretolja. Ha a magyar gazdasági életet egy nagy mezei futóverseny mezőnyéhez hasonlítjuk, akkor ebben a mezőnyben háromféle versenyz ő van. Középen szorong a rengeteg magyar kisvállalkozó - mezítláb , mellette a közepes méretű, akinek már van valamilyen lábbelije, és kétoldalt a versenyen kívül indulók. Balra a mamutok, a globálisok, a multik, a vegyes vállalatok, amelyek nem fizetnek adót - amelyek a Kajmánszigeteken edzenek adófizetés ellen , és a felszerelésük pompás; jobbra pedig a fuserok, fekete és még feketébb, avagy sárga és csokiszínű kontárok csapata, akik szintén nem fizetnek semmiféle adót, járulékot, akiket azonban elősze retettel alkalmaz az a lakosság, amely az adófizető kisiparos, kiskereskedő kuncsaftja volna normális viszonyok között. Mivel azonban nincsenek normális viszonyok és a megrendelő lakosság nem tudja megfizetni az adóval és járulékkal terhelt szabályos magya r vállalkozó árait, a megrendeléseit ennél a körnél, a nem adózóknál adja le - vagy kimegy a kínai piacra bóvliért. Akinek viszont már egy kicsit jobban megy a sora, az elmegy a Mammutba, a Plazába vagy a Penny Marketekbe. A magyar vállalkozóknak ezzel sze mben arra volna szükségük, hogy az állam legalább tudja: hány Penny Market van az
