Országgyűlési napló - 1999. évi őszi ülésszak
1999. november 9 (98. szám) - A gazdasági kamarákról szóló törvényjavaslat általános vitája - ELNÖK (dr. Wekler Ferenc): - TÓTH IMRE, az FKGP képviselőcsoportja részéről:
5050 Az igazi problémát jelenti az, hogy a kamarák eddigi működése nem cáfolta meg, sőt igazolta e kormányzati álláspontot éppen azzal, hogy feladatok ellátását nem tudják másképpen elképzelni, csak kormányzati eszközökkel. A kamarai törvény a gazdasági köztestületeknek feladatul szabta, hogy vegyenek részt és működjenek közre a gazdaság szervezésében, a piacgazdaság kialakításában, de azt nem írta viszont ezzel szemben elő, hogy ezt csak közigazgatás módján vég ezhetik. A gazdasági kamarák nem találták meg az államigazgatás mellett az önkormányzatiság elvére épülő saját modelljüket, és ezzel egy olyan feladatmegoldási struktúra kialakítása maradt el, illetve mondhatnám, hogy nem jött létre, melyben a köztestületi kamarák piacszervezési teendőiket képesek lettek volna hatékonyan végezni. A piac többi szereplőjével sem tudtak elfogadható kapcsolatot kialakítani a kamarák, mert irányukban is az ellenérdekeltség kerekedett felül. A gazdasági kamarák nem tudtak megfele lően beilleszkedni a gazdasági vérkeringésbe, mert nem ismerték fel a törvény adta kereteken belül valódi hasznos közfeladataikat, így nem tudott korrekt munkamegosztás kialakulni a partnerekkel. Például hiányoztak az egymás kölcsönös elismerését tisztázó együttműködési megállapodások. Ugyanakkor a kötelező tagsággal kapcsolatos törvényi rendelkezésekből is adódóan a kamarai tagok egy jelentős részének kapcsolata a kamarákkal csupán a tagdíjfizetésre korlátozódik, és ezen rendelkezés is alapvetően akadályoz ta, hogy az európai működő gyakorlatnak megfelelő, szolgáltatásorientált kamarai szervezetek jöjjenek létre és működjenek. A vezetés és a kamarai tagság érdekei esetenként szétváltak, a kialakult szervezeti rendszer és a működés nem ösztönzi jobb, színvona lasabb szolgáltatásra, a tagság érdekeit
