Országgyűlési napló - 1999. évi őszi ülésszak
1999. november 9 (98. szám) - A gazdasági kamarákról szóló törvényjavaslat általános vitája - DR. SÜMEGHY CSABA, a Fidesz képviselőcsoportja részéről:
5037 Tehát történelmileg el kell ismernünk, hogy az 1994ben megszületett törvény az akkori időkben szükségszerű és jó volt. Hol kezdődik a probléma? A probléma ott kezdődik, tisztelt képviselőtársaim, amire Salamon László képviselőtársam kezdett utalni. Az MSZP padsoraiban ülő tisztelt képviselőtársaimat és az akk ori kormányt, amelyet Horn Gyula vezetett, terheli a felelősség azért, hogy a magyar kamarai rendszerrel szemben általános ellenszenv, politikai meg nem értés és ellehetetlenülés következett be. (11.00) 1994ben, amikor a Hornkormány hatalomra jutott, els ő dolga volt a kamarák kötelező tagságának megkérdőjelezése. Hogy az a frakció, amelyik ma elsiratja a kamarákat, és a kötelező kamarai tagság mellett áll ki, mennyire nem tudott zöld ágra vergődni és közös nevezőre jutni, arra jellemző, hogy ez a párt és ez a frakció három éven keresztül nem tudott saját magával megbékélni, hogy milyen kamarák működjenek ebben az országban, hiszen 1997ig a kamarák számára semmiféle jog- és hatáskört nem adtak át, nem adták át a kamaráknak azt a vagyont, amit a '94es törv ény előírt - itt elsősorban a székházakra és egyebekre gondolok , és gyakorlatilag nem tárgyaltak a kamarákkal. Mi történt ezek után? A kamarák pótcselekvésekbe kezdtek, különösen belegázoltak az érdekképviseletek, a munkaadói érdekképviseletek sávjába, i tt is szítottak ellentétet, és a vállalkozóknak kiküldött tagdíjat mint kötelező adót élték meg. Gyakorlatilag, hölgyeim és uraim, itt tettek pontot a kamarák helyzetére, és már ebben az időszakban döntenünk kellett volna arról, hogy a kamarákkal mi legyen , hiszen az a helyzet, ami kialakult, radikális változtatások nélkül nem kezelhető.
