Országgyűlési napló - 1999. évi őszi ülésszak
1999. november 9 (98. szám) - Napirenden kívüli felszólalók: - ELNÖK (Gyimóthy Géza): - DR. HOMOKI JÁNOS honvédelmi minisztériumi államtitkár:
4997 magyaroknak a kötelessége, hogy ezekről a hadiárvákról, hadiözvegyekről gondoskodás történjen?! I tt szeretném felhívni az Országgyűlés, a kormány és az egész nemzet figyelmét arra, hogy ezzel foglalkozni kell, meg kell vizsgálni és lehetőséget kell biztosítani, mert ezek a hozzátartozók, akik elvesztették azt, akit a legjobban szerettek, aki a hazáért halt hősi halált, megérdemlik, hogy a társadalom foglalkozzon velük, a társadalom valamelyest elégtételt nyújtson nekik. Az erkölcsi elismerést most megkapták a hősi halottak, de nagyon jó lenne, ha ezt rendeznék. Ehhez kérem a segítséget, amikor erre sor kerül. Nagyon szépen köszönöm a figyelmet. (Taps a kormánypártok és a MIÉP soraiból.) ELNÖK (Gyimóthy Géza) : Köszönöm, képviselő úr. A kormány nevében Homoki János államtitkár úr barátom kíván válaszolni. (Dr. Kis Zoltán: Ez nem kocsma!) Tessék! DR. HOMOK I JÁNOS honvédelmi minisztériumi államtitkár : Elnök Úr! Tisztelt Képviselő Úr! Tisztelt Országgyűlés! Nemzeti megmaradásunk alapköve a múlt tisztázása, tragédiáink lezárása, a sebek begyógyítása, amely elengedhetetlen a következő évezredbe való belépéshez. Az elmúlt 40 évben az elesett hősök és elhurcolt áldozatok emlékének megőrzése nem valósult meg, mert a hatalom azt nem tette lehetővé. Egy nemzet lelkében akkor ér véget a háború, ha tisztességgel eltemette halottait, van méltó hely, ahol mindenki letehe ti a kegyelet virágait. A vasfüggöny mögötti országokban érvényes volt az a római mondás, hogy "vae victis!", vagyis "jaj a legyőzötteknek!"; a genfi konvenció csak a győztesekre vonatkozott, saját elesetteinknek a feledtetés és a megbélyegzés jutott osztá lyrészül.