Országgyűlési napló - 1999. évi őszi ülésszak

1999. november 9 (98. szám) - Napirenden kívüli felszólalók: - ELNÖK (Gyimóthy Géza): - DR. HOMOKI JÁNOS honvédelmi minisztériumi államtitkár:

4997 magyaroknak a kötelessége, hogy ezekről a hadiárvákról,

hadiözvegyekről gondoskodás történjen?! I

tt szeretném felhívni az Országgyűlés, a kormány és az

egész nemzet figyelmét arra, hogy ezzel foglalkozni kell, meg

kell vizsgálni és lehetőséget kell biztosítani, mert ezek a

hozzátartozók, akik elvesztették azt, akit a legjobban szerettek,

aki a hazáért halt hősi halált, megérdemlik, hogy a társadalom

foglalkozzon velük, a társadalom valamelyest elégtételt nyújtson

nekik. Az erkölcsi elismerést most megkapták a hősi halottak,

de nagyon jó lenne, ha ezt rendeznék. Ehhez kérem a segítséget,

amikor erre sor kerül. Nagyon szépen köszönöm a figyelmet.

(Taps a kormánypártok és a MIÉP soraiból.) ELNÖK (Gyimóthy Géza)

: Köszönöm, képviselő úr. A kormány nevében Homoki János

államtitkár úr barátom kíván válaszolni.

(Dr. Kis Zoltán: Ez nem

kocsma!) Tessék! DR. HOMOK

I JÁNOS honvédelmi minisztériumi államtitkár

: Elnök Úr! Tisztelt Képviselő Úr! Tisztelt Országgyűlés!

Nemzeti megmaradásunk alapköve a múlt tisztázása, tragédiáink

lezárása, a sebek begyógyítása, amely elengedhetetlen a

következő évezredbe való belépéshez. Az elmúlt 40 évben az

elesett hősök és elhurcolt áldozatok emlékének megőrzése nem

valósult meg, mert a hatalom azt nem tette lehetővé. Egy nemzet

lelkében akkor ér véget a háború, ha tisztességgel eltemette

halottait, van méltó hely, ahol mindenki letehe

ti a kegyelet virágait. A vasfüggöny mögötti országokban érvényes volt az a

római mondás, hogy "vae victis!", vagyis "jaj a

legyőzötteknek!"; a genfi konvenció csak a győztesekre

vonatkozott, saját elesetteinknek a feledtetés és a megbélyegzés

jutott osztá

lyrészül.