Országgyűlési napló - 1999. évi őszi ülésszak
1999. november 9 (98. szám) - Napirenden kívüli felszólalók: - ELNÖK (Gyimóthy Géza): - VARGA MIHÁLY pénzügyminisztériumi államtitkár:
4988 ha a kormánnyal bármiféle együttműködés kialakul, sokkal kedvezőbb talán a számára vagy a pártja számára , ha a konfrontáció tudatos fenntartására törekszik. Hogy mennyire kicsinyes ez a magatartás, arra hadd mondjak egy példát. Néhány nappal a kormányülést követően a főpolgármester úr egy reggeli televíziós műsorban arról panaszkodott, hogy mennyire magalázó volt számára a kormányülés, mert nem a főasztalhoz ültették ezen a kormányülésen, hanem egy szervizasztalhoz, pincérasztalhoz, vagy úgymond, macskaasztalhoz. (9.20) A riporter együtt szörnyülködött vele, hogy "valóban, ez borzalmas, egy macskaasztalnál ül tették le a főpolgármestert?" Sajnos a főpolgármester úr nem tudja, hogy a kormányülésen mindenkinek meghatározott helye van, és a meghívott vendégek egy külön asztalnál foglalnak helyet. Ennél az asztalnál foglalt helyet korábban a Központi Statisztikai H ivatal elnöke (Bauer Tamás: Igazat mondott!) , ennél foglalt helyet az Országgyűlés elnöke, és ennél foglalt helyet a Nemzeti Bank elnöke is. Számukra nem volt megalázó ez a helyzet (Bauer Tamás: Elég szégyen!) ; úgy tűnik, a főpolgármester úr számára külön elbánás lett volna ildomos. Ennyit a macskaasztalról és a főpolgármester konfrontatív tevékenységéről. Engedjenek meg néhány számot arról, hogy a főváros valóban kedvezőtlenebb helyzetbe kerüle vagy sem. Szeretném elmondani, hogy a 2000. évben az arányosa bb forráselosztás mellett is megmarad a főváros kiemelt helyzete, hiszen itt egy lakosra 83 900 forint jut, míg ugyanez az átlag országosan 67 100 forint, a vidéki településeken 63 500 forint. Szeretném elmondani azt is - gondolom, a képviselő asszony ezt jól tudja , hogy a főváros önfinanszírozó képessége jóval kedvezőbb az átlagosnál. Ezt reprezentálja például az iparűzési adó, amelyből
