Országgyűlési napló - 1999. évi őszi ülésszak
1999. október 20 (94. szám) - A társadalombiztosítás pénzügyi alapjainak 2000. évi költségvetéséről szóló törvényjavaslat, valamint az ehhez kapcsolódó állami számvevőszéki jelentés általános vitája - ELNÖK (dr. Wekler Ferenc): - DR. KÖKÉNY MIHÁLY (MSZP):
3804 Tisztelt Országgyűlés! Ez a költségvetés amellett, hogy a korábbi évek átlagánál is áttekinthetetlenebb, az előirányzatai nagyságával és bizonytalanságával, kritikus helyzetbe sodorja az ellátórendszere ket. Hiányzik belőle, de még az indokolásból is, hogy az intézmények milyen szakmapolitikai segítségre számíthatnak az állandósuló hiányhelyzet kezelésében. Szomorúan kell megállapítanunk, hogy nincs döntés az egészségügy finanszírozása átalakításának font os kérdéseiben, jóllehet például a különböző ellátási formák közötti díjharmonizáció, a kórházon kívüli ápolásban érdekeltséget teremtő lépések, a valóságos teljesítményt és nem csak a leadott kártyaszámot elismerő háziorvosi finanszírozás bevezetésének sz ükségességében már évek óta egyetértés van az egészségügy szereplői között. Sőt, a kidolgozott javaslatok fellelhetőek a minisztériumi köztisztviselők iratai között. Tisztelt Képviselőtársaim! Engedjék meg, hogy néhány részletkérdésre is kitérjek. A tervez et megengedné, erről már volt szó, hogy a jövőben az Egészségbiztosítási Alap intézményi, működési költségeket fedező előirányzatait felhalmozási célú kiadásokra is fordítsák. Emlékeztetem önöket arra, hogy idén még büntető feljelentés várt az erre vetemed ő kórházigazgatókra. Sajnos, nem tudok örülni a kormány nagyvonalúságának, hiszen ez az indítvány most azt üzeni az egyébként fuldokló kórháztulajdonos önkormányzatoknak, hogy bátran hivatkozhatnak az egészségbiztosítás kasszáira, bátran mutogathatnak ezek re az előirányzatokra, mivel az inflációtól is elmaradó növekményből most már műszercserére, tetőtérbeépítésre is lehet áldozni. És attól félek, hogy ez a rendelkezés sok fenntartónak kínál majd menekülési útvonalat a tulajdonosi felelősség elől, ami elfog adhatatlan, és ellenkezik az eddig több kormány által is követett szakmapolitikai logikával.
