Országgyűlési napló - 1999. évi őszi ülésszak
1999. szeptember 6 (82. szám) - Napirenden kívüli felszólalók: - ELNÖK (dr. Áder János): - DR. BÁNK ATTILA (FKGP):
39 magunkat, hanem úgy vagyunk vele, hogy egyik fülünkön be, a másiko n ki! (Derültség a kormánypárti padsorokban.) Persze természetes dolog, hogy vannak olyan kérdések, amelyekben nem értünk egyet. De hogy félreértés ne essék, ezek nem politikai természetű nézeteltérések, hanem jelentős szakmai kérdések. Ezt sosem mulasztot tuk el megjegyezni, és most is rögzíteni szeretném. Sohasem tagadtuk, hogy mi változtatni szerettünk volna a kormány pénzügyi politikáján. Sohasem tagadtuk, hogy mi ebben az évben egy új, reformszellemű, nullabázisszemléleten alapuló költségvetést szerett ünk volna megvalósítani. Végül pedig sohasem tagadtuk, és most is azt állítjuk, hogy igenis a közel 8 millió vidéki ember sorsa számunkra nem közömbös, sorsuk jobbításáért, helyzetük javításáért mindent meg kívánunk tenni, ezt elvárják tőlünk választóink, hiszen a vidék pártja mi vagyunk! (Taps a Kisgazdapárt padsoraiban. - Közbeszólások az MSZP padsoraiból.) Kérem, ha már az említett 413 milliárd forintos igénnyel kapcsolatban hallgatom itt a Szocialista Párt képviselőinek bekiabálásait, engedjék meg, hogy megjegyezzek egy dolgot. Mi, a tárca nem magunknak akarjuk ezt az összeget (Derültség az MSZP és az SZDSZ padsoraiban.) , mi azt akarjuk, hogy a magyar vidék több évtizedes kiszipolyozása után végre teremtsünk esélyt a vidéki lakosságnak, a magyar emberekn ek is a felemelkedésre, esélyt és lehetőséget a boldogulásra. Mi azt akarjuk, hogy Magyarországon ne lehessen különbséget tenni ember és ember között csak azért, mert lakóhelyük különböző. Mi azt akarjuk, hogy Magyarországon bárhol is lakik az ember, akár vidéki városban, akár kis faluban, egyaránt élhető emberi életet lehessen számukra biztosítani! S végül mi azt szeretnénk és azt akarjuk, hogy a vidéken lakó emberek gyermekeinek is ugyanolyan lehetőségei legyenek a boldogulásra, a
