Országgyűlési napló - 1999. évi őszi ülésszak
1999. szeptember 7 (83. szám) - Az adókra, járulékokra és egyéb költségvetési befizetésekre vonatkozó egyes törvények módosításáról szóló törvényjavaslat általános vitájának folytatása - ELNÖK (Gyimóthy Géza): - DR. LENTNER CSABA, a MIÉP
351 eléréséhez így eleve a pénzügyi eszközök és a közgazdasági keretfeltételek krónikus hiányával lát hozzá. Az adórendszer és a fiskális politika kétségtelenül a gazdaságpolitika legfőbb tényezőjévé nőtte ki magát, hiszen a közkia dások biztosítására a hagyományos, klasszikus monetáris politika által kiváltott pénzügyi hatások egyre szűkebb körben alkalmazhatók, az állam megváltozott, leépült gazdaságpolitikai szerepe miatt. Az 1990es évek második felére önmagában már nem a méltány os adópolitika, a jövedelemtulajdonosok jövedelemgyarapodási szintjéhez és üteméhez igazodó adóztatás, hanem az állami kiadások mértéke, a közkiadások és az államadósság utáni adósságszolgálat dönti el, hogy mennyi adót kell beszedni egy adott évben. Ezek mértékéhez kell feladatszerűen igazítani az adójogszabályokat és az alkalmazásuk révén beszedendő adók tömegét. A jelen viszonyok között azonban elsődlegesen kiszámíthatóságról, folyamatosságról és a stabilitás értékeinek megőrzéséről beszélni illúziókelté s. Tudomásul kell venni - és ezt ki kell mondani , hogy az ország kormánya és 10 millió magyar állampolgár kényszerpályán van. Az adó - akármilyen igazságos és méltányos adórendszerekről beszélünk is - a társadalom többsége számára sarc. Sarc azért, mert a bérből és jövedelemből élőktől, a hazai vállalkozásoktól keményen bevasalják, de a bankok, a multinacionális vállalatok alig fizetnek az állami költségvetésbe, mert ők adókedvezményeket élveznek. Az a törvényjavaslatban felemlített körülmény pedig, hogy a kiszámítható jogi környezet, a befektetők érdeklődésének fenntartása érdekében a társasági adó szabályai a 2000. évre sem változnak, nem a stabilitás értékeinek fenntartása, hanem a kormány tehetetlenségének következménye.
