Országgyűlési napló - 1999. évi őszi ülésszak
1999. szeptember 7 (83. szám) - Az adókra, járulékokra és egyéb költségvetési befizetésekre vonatkozó egyes törvények módosításáról szóló törvényjavaslat általános vitájának folytatása - ELNÖK (Gyimóthy Géza): - KUNCZE GÁBOR, az SZDSZ
336 Említettem, és erre módosító indítványt is fogunk beadni, hogy rés zünkről maradhatnak változatlanul a személyi jövedelemadókulcsok, de szükségesnek tartjuk a sávok inflációnál gyorsabb csúsztatását. Ennek következményeként a terhelés évről évre valóban folyamatosan csökken. Miután az induló adókulccsal azonos mértékű ad ójóváírás visszaáll, de facto létrejön a legalacsonyabb jövedelműek esetében a nulla kulcs, vagyis a legalacsonyabb jövedelmeket adó nem terheli. Szükségesnek tartjuk, hogy az adórendszerben minden olyan kedvezményösztönzés maradjon meg, ami a felhalmozási célú jövedelmek növelését célozza, s amely ösztönöz a megtakarításokra. Ahogy viszont változik az adótábla, illetve ahogy csúszik felfelé az adótábla és ezzel csökken az adóterhelés, úgy megfontolhatónak tartjuk a fogyasztásra elköltött jövedelmek adókedv ezményeinek a megszüntetését. Említettem, hogy a családi adókedvezményeket szükségesnek tartjuk azonos összegű családi pótlékká átalakítani. A gyermekvállalás támogatását vegyük ki az adókedvezmények köréből vagy az adórendszerből, s tegyük át a szociálpol itika körébe. Abban az esetben, ha az alacsony jövedelműek adóterhelését az előbb említett módon érezhetően és ésszerűen csökkentettük, meg lehet fontolni - egyébként EUharmonizációs szempontból is - az áfakulcsok egymáshoz történő közelítésé t, de csak az előbb említett feltétel mellett. Szükséges végiggondolni, hogyan lehet a központi adóterheket érdemben csökkenteni, ezzel engedve teret a helyi önkormányzatoknak a helyi adók beszedésére - ez az a bizonyos decentralizáció, amiről beszéltem , és ekkor, ebben a helyzetben megfontolható akár az értékalapú ingatlanadózás bevezetése is. Addig is, éppen a decentralizálás növelése
