Országgyűlési napló - 1999. évi őszi ülésszak
1999. szeptember 6 (82. szám) - Napirenden kívüli felszólalók: - ELNÖK (dr. Áder János): - CSURKA ISTVÁN (MIÉP):
32 És ha most körülnézünk az országban, akkor azt látjuk, hogy az emberek elégedetlenek. Félnek, féltik az egzi sztenciájukat, iszonyatosan nehezen élnek, iszonyatosan nehezen élnek a bérből és fizetésből élők akármelyik szektorban, a köztisztviselők, a közalkalmazottak - de ők még csak hagyján! Iszonyatosan nehezen él a vidék népe, amelyet megpróbálnak ugyan bizony os intézkedésekkel felemelni, jobbá tenni az életét, megpróbálják megszabni a felvásárlóknak, hogy vegyék meg majdnem 200 forintért a hízott sertéseiket, de miközben ez megtörténik, megjelennek ugyanazok a felvásárlók, akik régen, és azt mondják, hogy el k ell szállítani a Dunántúlra ezt a disznót, és az 2500 forint - azt mindjárt lecsapják! Miért kerül ez ennyibe? Hogyan lehetséges az, hogy az egyszerű ember ennyire kiszolgáltatott? Hogyan lehetséges az, hogy milliók még mindig, állandóan azzal küzdenek, ho gy mi lesz velük a hónap végén, de már a hónap közepén is? A felső rétegek soha nem fogják megérteni ezeknek az embereknek a gondolkozásmódját sem, mert ezek az emberek nem emberi életet élnek: szoronganak, önmaguk lépéseitől is félnek, és nem tudják, hova igazodjanak. Ezen változtatni kell, mert így elpusztul ez a nemzet! Vannak remek intézkedések, vannak remek tervek, de amíg ezt az egy határt ez a kormány egy nagy lépéssel - esetleg önpusztító lépéssel is, nem tudom - át nem lépi, addig ebből az országbó l nem lesz a magyarok hazája, nem lesz ennek a népnek igazán jó érzése, otthonérzése. Ugyanakkor meg kell mondanom, hogy nemzetközi politikánkban is érezhető ez a kettősség, amikor a délvidéki dolgokról beszélünk, és azt mondják, hogy nem lehet; hogy örülj ünk annak az autonómiának, amely nem más, mint fából vaskarika, s amely sehol sem sikerült, ha körbenézünk,
