Országgyűlési napló - 1999. évi őszi ülésszak
1999. október 1 (91. szám) - Az országos fogyatékosügyi programról szóló országgyűlési határozati javaslat általános vitája - ELNÖK (Gyimóthy Géza): - ERKEL TIBOR (MIÉP):
2890 vannak a fogyatékosok. A már 38 évvel ezelőtt, 1961 októberében elfogadott Európai Szociális Charta II. fejezet ének 19 rendelkezéséből jelenleg csak 12t fogad el a magyar kormány. Erre joga van a kormánynak, de számunkra hangsúlyos az az álláspont, hogy a Szociális Charta mely rendelkezéseit nem szándékozik aláírni. Nos, nem fogadja el a kormány a charta 15. cikke lyét, amelyik a fizikailag vagy szellemileg fogyatékos személyek szakmai képzéséhez, a rehabilitációhoz és a társadalomba történő újra beilleszkedéshez való jogát deklarálja. Teljesen nyilvánvaló, hogy pusztán segélyekre nem lehet alapozni fogyatékosügyi p rogramot, azaz saját kezdeményezésű kiemelkedésben, az önerőből történő helyzetjavításban is keresni kell a megoldási lehetőségeket, amint arra kiváló kisgazda képviselőtársam, Vincze László is utalt. A magyar szociálpolitikának már egy évtizede rákfenéje a liberális oldalról hirdetett hozzáállás, amely akár a munkanélküliségből, akár a hajléktalanságból, akár a fogyatékosságból adódó hátrányos helyzet területén elutasítja az önerőt mint megoldási formát, azaz ily módon is konzerválja az általa szavakban ol y gyakran bírált állami paternalizmus kényszerét. Csak remélni tudjuk, hogy nem ennek a liberálisnak beállított hamis szociálpolitikai axiómának a hatására tartózkodott a kormány az Európai Szociális Charta 15. cikkelyének az aláírásától. A rehabilitáció e lve természetesen szerepel a programban, de nem olyan súllyal, ahogy ezt már 38 évvel ezelőtt megfogalmazták az Európai Unióban. Tisztelt Képviselőtársaim! A programban felsorolt hét alapelv közül elsőként szerepel a prevenció elve. Ezzel mint kiemelt hely ezéssel egyetértünk, de nem értünk egyet a prevenció fogalmának olyan szűkített értelmezésével, amelyik épp a lényeget, a fogyatékos állapot létrejöttét előidéző
