Országgyűlési napló - 1999. évi őszi ülésszak
1999. szeptember 7 (83. szám) - Napirenden kívüli felszólalók: - ELNÖK (dr. Szili Katalin): - DR. GÉMESI GYÖRGY (MDF):
273 Köszönöm a szót. Tisztelt Elnök Asszony! Tisztelt Ház! A pihenés, a kikapcsolódás helyett senki által nem várt nehézségekkel küszködve töltötte a nyarat Magyarorszá g lakosságának jó része. A katasztrófák sorozata még tavaly télen a Tiszánál kezdődött, tavasszal a tengernyi belvizekkel folytatódott, hogy aztán nyáron egy szinte hihetetlen méretű viharsorozat okozzon sokaknak hatalmas károkat. Összeomlott házak, elvesz ett állatállomány, betakaríthatatlanná vált termés; a naponta ismétlődő képekhez nem lehetett, nem lehet hozzászokni, mert az általános gond valójában minden család, minden balszerencse sújtotta ember személyes tragédiája. A bedőlt falak nem egyszerűen any agi értékeket temettek maguk alá; sokaknak a két kezük által épített, egy élet munkájával összespórolt otthona vált örökre használhatatlanná. A bajban azonban megmutatkozik az emberek igazi természete, megmutatkozik, hogy kiben mi is lakik valójában. A ter mészeti csapás elleni védekezés közben az emberek újra és újra rádöbbentek: összefogás, igazi közösségek nélkül magányosan senki nem képes megállni az ilyen viharokban. Az országban több helyen megfordulva személyesen is tapasztaltam, hogy a váratlan bajba n a többiek segítségére sietve évtizedes ellenségek békültek össze, mert megérezték, hogy a mindennapi ellentétek szításánál, a haragtartásnál sokkal fontosabb azt keresni, ami a másik emberrel összeköt. Ennek a feltámadt érzésnek, ennek az összefogásnak i s köszönhető, hogy a súlyos helyzetben a károk nem nőttek még nagyobbra. Az eddig gyakran csak egymás mellett élő emberek közösséget formálva vették fel a küzdelmet a látszólag náluk hatalmasabb erőkkel. Ezzel tehát újra bebizonyosodott, hogy a társadalom alapvető támaszai az erős helyi közösségek; az erős helyi közösségek az önkormányzatok. A kárt szenvedett települések
