Országgyűlési napló - 1999. évi őszi ülésszak
1999. szeptember 30 (90. szám) - Ion Diaconescu, a Román Képviselőház elnöke és kísérete köszöntése - Az adókra, járulékokra és egyéb költségvetési befizetésekre vonatkozó egye törvények módosításáról szóló törvényjavaslat részletes vitájának folytatása - CSIGE JÓZSEF (MSZP):
2686 megfog almazott kormánypárti értékhatárhoz. Ez 1 millió 200 ezer forint lenne. A másik már egy kicsivel gavallérosabb, és belátom magam is, hogy bármennyire is indokolt, ennek az elérése közelebb van a vágyálmokhoz, mint a realitásokhoz, de az 1 millió 200 ezret reálisnak tartom. Ez havi bruttó 100 ezer forintos jövedelmet jelent - maximum. Tudom, hogy nagyon sokan keresnek keveset ebben az országban, és jócskán vannak, akik többet. De azért ma már - és 2000ben különösen - bruttó 100 ezer forint bizony a szolid k özépjövedelem kategóriájához tartozik. Hiszen mire ebből levonatik mindaz, ami levonatik, csak a szolid életfeltételekhez elegendő jövedelem marad, ami a számlára kerül, és - ne adj' isten! , ritka alkalmakkor kézbe vagy zsebbe. Azt gondolom, érthető, hog y ezáltal, ha a kedvezmény határát kitoljuk, egy kicsit feszült helyzet jön létre. Hiszen a költségvetésnek talán - jelentős összegnek mondható - veszteségei lennének. 5 milliárd körüli veszteség emlegetésére emlékszem. A kérdés most már csak az, hogy vajh ', ez az a tétele, amely a legkínosabb veszteséget okozza a Magyar Köztársaság költségvetésének. Ebben kételkedem. Kételkedem, és azt gondolom, hogy olyan széles réteget - és éppenséggel a kormánypártok által megcélzott és oly sokat emlegetett középrétege ket - érintő kör ez, amely a kormánypártoknak talán még többet használna, mint némely ellenzékieknek, hiszen ez azt jelentené, hogy a középrétegek támogatása valóban nemcsak emlegetett, mondogatott cél, hanem gyakorlat is a kormány politikájában: adópoliti kájában, bér- és jövedelempolitikájában. (17.00) Úgyhogy picit félve mondom, mert ha elfogadja a kormánypárti oldal, ez a népszerűségüket erősíti. De ennyi
