Országgyűlési napló - 1999. évi őszi ülésszak
1999. szeptember 29 (89. szám) - Az ülésnap megnyitása - "Magyarország Európai Unióhoz történő csatlakozása" című politikai vita - ELNÖK (dr. Szili Katalin): - CSURKA ISTVÁN, a MIÉP képviselőcsoportja részéről:
2167 együttélésre jól megtanította ezeket a népeket - munkálkodnánk. Hogy milyen tiltakozást váltana ez ki a nagy Európából? Lehet, hogy az egészet azért csinálják, ezt a tárgyaltatá st állandóan, hogy ez ne jöjjön létre. Hiszen ennek egyik része lehetett volna KeletNémetország, mert valamikor ezzel együtt volt, és azt KözépEurópához is lehet számítani, de azt elvitték. Anélkül azonban még meg lehet csinálni. Az a jó gondolkodás, ha mi a csehekkel, a szlovákokkal, mindenkivel, horvátokkal, akik itt velünk együtt voltak valamikor a monarchiában... - de ez lényegtelen. Egy közösséget alkotnak, egyforma erejű a gazdaságuk. Ha mi egymást támogatva előbb megszerveznénk magunkat, és aztán 8101520 év múlva azt mondanánk: na hát akkor, van még egyesült Európa? Van még? Mert nem biztos, hogy lesz. Mindig elfelejtik: ez egy állandóan változó dolog. Ha ezt a tárgyalást egy hét múlva tartottuk volna, miután lezajlott az osztrák választás, nem í gy beszélnénk. (Dr. Gidai Erzsébet: Így van!) Mert nem biztos, hogy a magyar sajtó által olyannyira elítélt Haider nem nyeri meg ezt a választást. És ő, a pártja, és az osztrák nép - talán - többsége nagyon fél ettől a keleti bővítéstől, mert ők sokkal job ban ismerik azt a területet, mint a brüsszeliek ezt a területet; és persze mások az érdekeik. Nem szabad feladnunk magunkat! Tisztelt Hölgyeim és Uraim! Ameddig nem szedtük össze magunkat, ameddig nem állítottuk meg népünk tragikus fogyását, ameddig nem em eltük fel közoktatásunkat, népoktatásunkat arra a szintre, hogy mindenki tudjon írniolvasni, hogy ne legyen a lakosságban a katonaságnál olyan probléma, hogy nem tudnak olvasni a besorozottak, hogy legyen valami valódi fogalmunk arról, amiben élünk, hogy legyen sok erős kis magyar vállalkozás - kicsi, aztán közepes, nem együtt a kettő, előbb kicsi, aztán közepes , hogy a családok... - az irány
