Országgyűlési napló - 1999. évi őszi ülésszak
1999. szeptember 29 (89. szám) - Az ülésnap megnyitása - "Magyarország Európai Unióhoz történő csatlakozása" című politikai vita - ELNÖK (dr. Szili Katalin): - CSURKA ISTVÁN, a MIÉP képviselőcsoportja részéről:
2163 jelentősége, mer t az a cél, amiért a bővítés egyáltalán szóba kerülhet, hogy az egész Európát magához ölelje, vagyis legalább Oroszország európai területét, egyre távolibb messzeségbe hullik bele. Nyilvánvaló, hogy az Európai Unióról gondolkozni a koszovói háború után és a schengeni egyezmény megkötése után úgy kell, hogy ebben óriási veszélyek is rejlenek számunkra, magyarok számára, mert mi egy olyan területen élünk, amelyre bizonyos szempontból rendkívül nagy szüksége van ennek a meggyengült Európai Uniónak, másrészről viszont nagyon nagy a veszély, hogy rettenetesen ki fogja használni. Történelmi tény, gazdasági tény, hogy az erősebb központ állandóan uralma alá hajtja, gazdaságilag, pénzügyileg - nem mindig katonailag , kulturálisan a gyengébbet, a perifériát, a széle ket. Ez így volt a rómaiak óta mindig, és így van most is. A központ - nem biztos, hogy Brüsszel, az egész együtt - óriási erővel telepszik rá a perifériákra; nem elnyomja a régi értelemben, de gazdasági értelemben mindenképpen kihasználja. Tehát üres besz éd arról szólni csupán, hogy nekünk az Európai Unió és egyáltalán a közösségbe tartozás, a társulási szerződés előnyöket hozott - igen, bizonyos értelemben hozott azt is. De hát nem észrevenni, hogy mi minden változott meg kárunkra azóta, mióta ez itt fenn áll, hogy mi minden történt ebben az országban, ami nem magyar érdekű, az lehetetlenség, az politikai vakság - azt nem lehet tovább folyatni! Nem egyszerűen a csatlakozás ellen beszélek; jó lenne, ha világosan megértenék a szavaimat. Nem azt mondom, hogy k ibújhatunk, de azt mondom, hogy bárcsak elmondta volna; nem tudom, hogy a Kovács László által idézett Orbán Viktorszavak, amelyek Lengyelországban hangzottak el, vagy - kétségessé tette ő - nem hangzottak el, nem tudom, de bárcsak elhangzottak volna... Bá rcsak igenis ott lenne a figyelem a magyar kormány legfelelősebb vezetőjében, hogy nem lehet mindent aláírni, nem
