Országgyűlési napló - 1999. évi őszi ülésszak
1999. szeptember 29 (89. szám) - Az ülésnap megnyitása - "Magyarország Európai Unióhoz történő csatlakozása" című politikai vita - ELNÖK (dr. Szili Katalin): - DR. DÁVID IBOLYA, az MDF képviselőcsoportja részéről:
2155 magukra maradnak? Én még emlékszem azokra a vitákra, amelyek a két választás közötti előnyöket és hátrányokat vitatták. Hasonló jelentőségű volt az akkori vita, mint ezer évvel ezelőtt a kereszténység felvételével a nyugati civilizációhoz való kapcsolódásunk. Az első szabadon választott kormány néhai Antall József miniszterelnök úr vezetésével egyértelműen kinyilvánította felzárkó zási szándékát, és ezt tettekkel is alátámasztotta. 1991 decemberében Brüsszelben aláírtuk az európai megállapodást, amely társult viszonyt hozott létre hazánk, valamint az Európai Közösségek és azok tagállamai között. Kiemelkedő az a tény, hogy a társult megállapodást megelőző tárgyalások során sikerült nemzeti érdekeinket oly módon érvényesíteni, hogy több területen úgynevezett aszimmetrikus szabályozás született. Ez azt jelentette, hogy a társulás ideje alatt a jogok és kötelességek tekintetében a közöss éggel és tagállamaival szemben kedvezőbb helyzetben lehetünk és kedvezőbb helyzetben vagyunk. A társulás nem titkolt célja az európai uniós tagság elérése, amelyhez rendkívül fáradságos és hosszú út vezet, melynek során végig szem előtt kell tartanuk nemze ti érdekeinket. Az akkori magyar kormány kiemelkedő sikerének könyvelhető el, hogy a közösség hosszas és makacs ellenállása ellenére a tagság elérése mint cél az európai megállapodás szövegében is megjelenhetett. A legnagyobb aggodalmak a következő lépések kapcsán merültek fel. Milyen az az Európa, amelynek tagjaivá kívánunk válni? Jelentie az "Európa" a nemzetek Európáját, avagy a nemzetek feletti Európához vezet az utunk? Vajon a közelmúltban visszanyert szuverenitásunk elvesztéséről, nemzeti önazonosság unknak a brüsszeli olvasztótégelyben való feloldásáról vane szó, amikor szuverenitásunk részleges
