Országgyűlési napló - 1999. évi őszi ülésszak

1999. szeptember 29 (89. szám) - Az ülésnap megnyitása - "Magyarország Európai Unióhoz történő csatlakozása" című politikai vita - ELNÖK (dr. Szili Katalin): - DR. KISZELY KATALIN, az FKGP képviselőcsoportja részéről:

2139 A reális alapot egy intézményesített Európa létrehozására

valójában a második világháború pusztításai és az ebből levont

tanulságok teremtették meg. Ekkor értették meg, hogy

az olyan laza kormányközi alapon szerveződő együttműködés, mint

amilyen a két háború között működő Népszövetség is volt, nem

nyújt biztosítékot az európai államok békés egymás mellett

éléséhez és fejlődéséhez. A második világháború után

szétszakadó Európa

nyugati felében felismerték, hogy a

kétpólusú világrendszerben Európa lecsökkent politikai és

gazdasági súlyát csak egységesülése révén lehet növelni. Az integráció első terméke az 1949. május 5én megalakult

Európa Tanács volt. Ezt tíz nyugati ország hozt

a létre. Az

integrációs folyamat atyjaként minden Európai Unióról szóló

mű Jean Monnet és Robert Schuman nevét említi. A gazdasági

integráció első terméke az Európai Szén- és Acélközösség

megalakulása volt; az úgynevezett Montánunióról szóló

szerződést Fra

nciaország, Németország, Olaszország és a három

Beneluxállam írta alá 1951. április 18án. Az '50es évek közepére a gazdasági integráció elmélyítése,

szélesebb területekre történő kiterjesztése egyre fontosabbá vált,

és a Spaak, belga politikus vezetésév

el dolgozó úgynevezett

Spaakbizottság az erre vonatkozó intézményrendszert is

kidolgozta. Időközben létrejött az Euratom, majd 1957. március

25én Rómában aláírták az Európai Gazdasági Közösség

megalapítására vonatkozó római szerződést. Az európai

integrá

ció történetében ez a szerződés nagyon fontos szerződés,

hisz az integráció alapító okiratának tekinthető. Az Európai Gazdasági Közösséget létrehozó római

szerződés a közösség általános céljaként - ezt egyébként a

szerződés 2. cikkelye mondja ki - közös pi

ac létesítését és a

tagállamok gazdaságpolitikájának fokozatos egymáshoz

közelítését, a gazdasági élet harmonikus fejlesztését, az