Országgyűlési napló - 1999. évi őszi ülésszak
1999. szeptember 27 (87. szám) - A társadalombiztosítás pénzügyi alapjai 1998. évi költségvetésének végrehajtásáról szóló törvényjavaslat, valamint az ehhez kapcsolódó állami számvevőszéki jelentés általános vitája - ELNÖK (dr. Szili Katalin): - BÉKI GABRIELLA, az SZDSZ képviselőcsoportja részéről:
1652 egyszer egy ilyen izgalom, aminek ezek a kétperces villongások is a bizonyságát adják. Ennek pedig három, idén legalábbis három speciális oka van, hogy nagyobb a figyelem. Bár azt hiszem, ha nem háromhetes tárgyalási ritmusban kellene foglalkoznunk a kérdéssel, hanem egy tárgyalásra alkalmas délelőtti vagy délutáni órán, akkor az érdeklődés számottevően nagyobb tudna lenni, mint most, fél tizenegykor. Az a három tény, amire hivatkoztam, a következő: az első mindjárt az, hogy az az úgynevezett vegyes, átmeneti év volt, hogy a fele egy előző kormány időszakára tevődik, a második fele pedig egy új kormányéra. Ilyenkor zárszámadást készíteni azzal a következménnyel jár, hogy ilyen heves viták alakulhatnak ki az okokat és a magyarázatokat illetően. A másik, ami sajátos körülmény, és talán ma este erről még nem igazán sok szó esett, bár néhányan érintették, hogy ez volt az utolsó olyan költségvetés, amikor önkormányzatok még léteztek. A társadalombiztosítási önkorm ányzatokat 1998 derekán az új kormány menten megszüntette, de a 1998. évi költségvetés még úgy készült, hogy a Pénzügyminisztériummal szemben ott állt a tulajdonosi érdekeket, szempontokat kifejező önkormányzat, és bizony nagyon kemény vitákba, csatákba bo csátkozott a végterméket illetően. Élénken emlékszem arra, hogy az önkormányzatok harcoltak azért, hogy reálisabb költségvetés szülessen; hogy a Nyugdíjbiztosítási Önkormányzat sem volt abban, hogy nullszaldósra lehet megcsinálni azt a költségvetést; hogy az egészségbiztosító viszont már akkor, 1997 őszén pontosan tudta, hogy nagyobb hiánnyal kell majd kalkulálni; valamint - hogy a legfontosabb tételt is említsem , hogy azok az úgynevezett kintlévőségek, amelyekkel a hiányt olyan ügyesen próbálta a Pénzügy minisztérium alakítani, korrigálni, akkora mértékben, egészen pontosan 52 milliárd forintnyi mértékben nem hajthatók
